Ebben a hónapban kicsit rám járt a rúd, ami a fáradtságot illeti… de túltettem magam rajta valahogy, mert itt vagyunk október végén és a blog szempontjából jó időszakot zártam, mert most először hoztam naponta valami érdekességet.

Meló szempontból ráfeküdtem a lakáskeresésre és arra, hogy egy másik munkát találjak, ami nem vendéglátás. Mert nagyon elegem lett.. az emberekből, a munkatársakból és a viselkedésükből, ám ha ezt visszaadom, akkor fel vannak háborodva. Ha megjegyzem, hogy egyszer egy kicsit nézzék el, ha nyavajgok mert fáj a derekam (amivel évek óta problémáim vannak), akkor megkapom azt, hogy mit hisztizek, most volt szabadnapom – ami érdekes, mert miből gondolja, hogy a szabadnapomon nem szenvedtem ezzel?? Aztán sikeresen becsíptem egy izmot a nyakamban, így napokig alig bírtam mozogni és rendesen fordulni, de így is bementem dolgozni, mégis éreztem, hogy nem tetszik nekik, hogy kimutatom, hogy nem vagyok jól, mert akkor ők nem nyavajoghatnak…

Ugyhogy igyekszem a decemberi káosz előtt kilépni innen, mert nincs az az isten, hogy mégegyszer letoljak egy olyan decembert, ahol tripla annyit dolgozom (mármint triplázd meg a mostani triplát) és bármit mondok az süket fülekre talál.. Ja és az egyik belső ablak lassan egy éve nem lett kijavítva, mert elég drága az a speciális dizájn és olyanokra szórtuk el a pénzt, mint egy 3000 fontos kinti bár amit 1000 fontért adtunk el és abból a pénzből vettek egy mini sütis hűtőt és mini sütőt, amit annyira utálok, hogy hagynám, hogy leégesse az egész kócerájt. Megértem, hogy hozni akarják a pénzt, de amit ezekre elköltöttek, belehetett volna fektetni az épületbe – az éttermünk legalább 10-szer ázott be idén a szobákból; az egyikből azért mert legutóbb nem javították ki rendesen és egy 2018-as újságpapírt találtak a kád alatt plusz egy zsákot, mert azzal fedték be.. a bár feletti üvegtető meg mindig beázik, ha esik az eső, de legalább ingyen zuhany a vendégeknek, nem igaz? 🙂

Ennyi lenne az ehavi kiakadásom, bár ez még nem is minden. 🙂

Nos, ahhoz képest, hogy mennyi ötletem volt erre a hónapra, sem időm, sem energiám nem volt ahhoz, hogy nekikezdjek. Ami pár percem meg akadt, igyekeztem a Narniás oldalra feltolni a dolgokat…

Na de kezdjük az elején.. Múlt hónapban írtam ugye, hogy az egyik munkatársam kiborította a bilit. Azóta elvileg kiment a térde, viszont 1 hét kimaradás után, betért hozzánk piálni – semmi olyan tünete nem volt, hogy lesérült volna. Jelenleg még mindig betegszabadságon van. Viszont emiatt teljesen le lett az egész csapat szopatva – magyarán én és még egy ember -, feladtam szabadnapokat, mert nem volt más aki helyettesítsen.. úgyhogy ez a folyamatos idegtépés a srác miatt még mindig nem múlt el.

Eközben otthonról is kaptam egy adagot: apum szülinapján ugye felhívtuk felköszönteni. Ezzel nincs is baj, viszont aznap teljesen tropára tettem magam – levittem egy nagy adag szállítmányt a pincébe, ami jelent kb 20-25 5 kilós csomagot egy elég lejtős lépcsőn, ahol még le is kell görnyedned, mert alacsony a plafon. Szóval a hátam borzalmasan fájt, plusz mivel fel-alá rohangáltam a lábaim fájtak. Plusz a bárban még átrendeztem a hűtőket is. Szóval mozdulni alig bírtam. Ezt meséltem a családnak, mikor anyum megszólal, hogy azért fáj mindenem, mert cipelem magamon az extra súlyt.. néztem rá döbbenten, hogy pont akkor mondtam el, hogy mitől fájok, de persze fogjuk rá a súlyomra… Pár nap múlva beszéltem vele újra, hogy ez nem volt helyénvaló hozzászólás és hagyja abba a goggle doktor tanácsainak megfogadását. De ezt kb mondhatom a falnak is..

Az öröm az ürömben viszont, hogy egy lépéssel közelebb lettem az állampolgárságihoz – a Life in UK tesztem második nekifutásra sikerült. Következő lépés egy nyelvvizsga, amit annyit takar, hogy menyit értek angolul és mennyire tudom beszélni a nyelvet (mondjuk az nem gáz, az ára viszont elég sok egy 20 percért). Úgyhogy mostmár biztosabban haladok előre.. 🙂

Sokat gondolkoztam, hogyan is kezdhetném el ezt a bejegyzést… Viszont őszinte leszek: a legutóbbi ilyen bejegyzésemben nem voltam teljesen őszinte. Július utolsó napjait eléggé hullámvasútként éltem meg. Elvesztettem egy családtagomat és nem tudtam ott lenni, hogy támogassam a családom többi tagját – folyamatosan aggódtam, idegesítően írkáltam mindennap és próbáltam úgy tenni, mintha én teljesen jól lennék. A temetésre hazatudtam menni, de addig folyamatosan kattogott az agyam.

A kattogás miatt ugyebár sokat voltam stresszes, amire rátett az, hogy a többiek is melóban megtalálták azt a pontot, hogy még jobban feszüljön az a húr és aztán sajnáltatták magukat, mikor szépen lassan elkezdett szakadni az a túlfeszített húr, de ezt azonnal le is állítottam.

Erre rájött, hogy melóban is volt egy hatalmas dráma, ahol az egyik szakácsunk azonnali hatállyal lett kirugva, nem csak azért mert visszaesett a drog és alkoholfogyasztásba, hanem olyan üzenetekkel bombázta az egyik tini munkatársunkat, ami belefér a bántalmazás kategóriába és a HR csak most realizálta a helyzet komolyságát (hiába volt már egyszer jelentve), miután én jeleztem az új főnöknek és ő azonnal kezébe vette a dolgokat. Pláne, hogy a srác azóta egy másik munkatársunknak is olyanokat írt, ami használható volt ellene.

Miután meg visszajöttem, másnap már dolgoztam és egyik munkatársam kicsapta a biztosítékot. Állandóan eltűnt, azt sem tudtam hol van; aztán este 9-kor bejelentette, hogy a bár kész és ő hazamegy… a bár nem volt kész. Másnap lement ugyanaz, hogy eltünedezett. Akkor az éttermet csinálta, de ugyanúgy eltünedezett. Kivitt egy asztalhoz ételt és odajön hozzám, hogy amugy a másik 2 asztalt le kellene szedni és ezzel visszament a konyhába… felvetődött bennem a kérdés, hogy ha a konyhába megy amugy is és ott volt az étterembe, a visszafele úton miért nem tudta felvenni az üres tányérokat. Supervisorként akkor is összeszedtnek kellene lennie, amikor egy másik management is műszakon van, mert mi adunk róla jelentést és az elmúlt 4-5 hónapban több volt az ilyen műszakja..

Nem gondoltam volna, hogy július utolsó napjai és az augusztus ennyire nehéz lesz. Pláne, hogy munkában amugy nincs sok forgalom, így az agyamnak van ideje gondolkodni, ami jelen esetben nem volt jó. Mindent megtettem, hogy lefoglaljam ilyenkor magam, de mindennek meg van a limitje és mikor már mindent is megcsináltam, akkor újra ott voltam, hogy kattogtam. Az év további részében köszöntem szépen, de nincs szükségem még több traumára – bár tudom, ez nem így működik.