Igyekeztem ezt a hónapot lazán kezelni, hiszen vannak dolgok, amikért nem éri meg stresszelni…

Hónap elején volt pár nap szabadnapom, amikor a szüleim meglátogattak. Sok sétálás és városnézés volt, plusz nem kellett a melóval foglalkoznom egy ideig. Viszont ahogy visszaértem a munkába, kaptunk egy új rendszert a kasszákra, ami borzalmas és fogalmunk sincs hogyan javítsunk ki rajta bármilyen bakit, így folyamatosan rossz a lezárás és sosem egál. 2 napon belül nem egyszer kaptam agybajt csak emiatt.

Viszont egy jó hír mégis van ebben a hónapban: elfogadták a jelentkezésemet az angol állampolgárságra és le is foglaltam a ceremóniát, ami szeptemberben lesz. Őszintén egyszerre izgulok és várom is.

Ezen kívűl igyekeztem fenntartani, hogy továbbra is többet olvassak, viszont párszor bealudtam. Így jelenleg elhúzok egy könyvet, amire így nehéz ráhangolódnom. De nem akarom letenni, mert amugy érdekes könyv.

Viszont így elmondhatom, hogy nagyjából jó hónapot zártam – tekintve hogy leszartam mindent is melóban, mert dolgozzanak ők is 🙂

Nem is tudom, hol kezdjem ezt a hónapot. Egész rendesen indult – már amennyire a vendéglátás rendes lehet. Nem voltak annyira nagy problémák; csak nekem volt rossz az alvásom.

Őszintén olyan gyorsan eltelt ez a hónap, hogy csak egyet pislogtam és vége. Viszont hónap végére kaptunk egy kis akciót, ami miatt még jobban borult az alvásom. Hétfő este ki kellett hívnunk a rendőröket egy bunyó miatt, ami az egyik dolgozói szálláson történt – szóval az egyik kolléga balhézott. Mire azt sikerült valamennyire elintézni már éjfél volt és nekem még hátra volt a bár kitakarítása és lezárása. Mire kikerültem volt vagy hajnali 1 óra és másnap reggel 7-re meg mentem vissza dolgozni, úgyhogy nagyon minimális alvásról volt csak szó – vagyis inkább semennyiről. Aztán az egyik éjjeli portásunk sem tud most dolgozni és nekem kellett volna a főépületben lennem (vagy akár átvenni azt a műszakot is), de kijelentettem, hogy túlzásokba ne essük, mert én is ember vagyok és ki vagyok merülve – nem csinálhatok én mindent.

Szóval a júliust a következőképpen tudom jellemezni: teljes kimerültség és agyzárlat. Csoda, hogy nem lettem beteg – és ezt le is kopogom…

Az utóbbi időben elgondolkoztam, hogy vajon miért tesztel az élet ennyire?? Mert amikor azt hittem, hogy kezd egy kicsit jobb lenni, akkor olyan erővel zuhanok bele egy betonlyukba, hogy egy csontom nem marad épségben..

A júniusom szégyellősen kezdődött, itt lehetett volna gyanús, hogy nem lesz egyszerű. Az első hétvégém azzal telt, hogy 6.-án pénteken, mikor lezártam, meg lettem fenyegetve egy gazdag gyökér által, aki többször is bunkó volt velem szemben, hogy mit képzelek magamról és ha nem szolgálom ki azonnal, akkor annak következményei lesznek és hasonló kifejezések; és kijelentette, hogy csak én nem szolgálom ki (mikor már lezártam este 11-kor) és hogy panaszkodni fog a főnökömnek. Erre nem igazán tudtam mit reagálni… a következő nap még úgy ahogy elment, annyi jó dolog volt, hogy az egyik szállóvendég mutatott nekem képeket az unokája esküvőjéről, merthogy megígérte nekem, hogy készít képeket (ami szerintem a legcukibb gesztus volt). Eljött a vasárnap (8.-a), ami egy teljesen normális napnak indult és abban végződött, hogy az egyik vendégünket a mentősök vitték el. Amugy is stresszes voltam, de ez mindenképp kettévágott és a testem nagyon agresszívan reagált…. és ezalatt értem, hogy eleve ment a hasam egész hétvégén, de hétfő estére már mindenhol is jött vissza minden – ezt rátudtam fogni arra, hogy az idegességtől nem sokat aludtam, ami tény és való.

Ezek után pár nappal a megérdemelt szabadságomra jöttem el, amiben volt Imagine Dragons koncert, színház és sok-sok pihenés. Őszintén a koncertet azóta is emlegetem, hiszen kedvenc zenekaromat így élőben látni fenomenális volt. Remélhetőleg lesz esélyem mégegyszer látnom őket! Aztán színházaztam is – Mamma Mia, Hercules, My Master Builder. Úgyhogy így hónap végére sikerült kiegyensúlyoznom és kipihennem magam, mielőtt robbantam volna.