Ebben a hónapban nem nagyon voltam aktív a blogon – viszont kijelenthetem, hogy határozottan a munkában élek. Nincs csapat, a négy managerből nekem van a legtöbb órám és még könyörögnöm is kell, hogy miért van levágva 1-2 napom, mikor határozottan ott voltam csak a rendszer egy fos…

Viszont jó dolog is történt ebben a hónapban: a nemzetiségihez szükséges nyelvvizsga sikerült, úgyhogy mostmár ténylegesen elkezdhetem a jelentkezésemet. Elkezdtem egy új kurzust is, ami nagyjából a magyar kereskedelem-marketing kurzusnak felelhet meg. Plusz hirtelen ötlettől felbuzdulva eljutottam körmöshöz és már a második alkalommal jártam ott pár napja és a körmein sokkal egészségesebbek és szebben néznek ki – és megállít abban hogy vakarjam a kézfejem vagy piszkáljam a bőröm, ami a szorongásaimkor jön ki.

Kiváncsian várom, hogy mit hoz majd a december. Lesz majd 1-2 ünnepi bejegyzés a blogon, amint sikerül kigondolnom magát a szöveget. 🙂

Ebben a hónapban kicsit rám járt a rúd, ami a fáradtságot illeti… de túltettem magam rajta valahogy, mert itt vagyunk október végén és a blog szempontjából jó időszakot zártam, mert most először hoztam naponta valami érdekességet.

Meló szempontból ráfeküdtem a lakáskeresésre és arra, hogy egy másik munkát találjak, ami nem vendéglátás. Mert nagyon elegem lett.. az emberekből, a munkatársakból és a viselkedésükből, ám ha ezt visszaadom, akkor fel vannak háborodva. Ha megjegyzem, hogy egyszer egy kicsit nézzék el, ha nyavajgok mert fáj a derekam (amivel évek óta problémáim vannak), akkor megkapom azt, hogy mit hisztizek, most volt szabadnapom – ami érdekes, mert miből gondolja, hogy a szabadnapomon nem szenvedtem ezzel?? Aztán sikeresen becsíptem egy izmot a nyakamban, így napokig alig bírtam mozogni és rendesen fordulni, de így is bementem dolgozni, mégis éreztem, hogy nem tetszik nekik, hogy kimutatom, hogy nem vagyok jól, mert akkor ők nem nyavajoghatnak…

Ugyhogy igyekszem a decemberi káosz előtt kilépni innen, mert nincs az az isten, hogy mégegyszer letoljak egy olyan decembert, ahol tripla annyit dolgozom (mármint triplázd meg a mostani triplát) és bármit mondok az süket fülekre talál.. Ja és az egyik belső ablak lassan egy éve nem lett kijavítva, mert elég drága az a speciális dizájn és olyanokra szórtuk el a pénzt, mint egy 3000 fontos kinti bár amit 1000 fontért adtunk el és abból a pénzből vettek egy mini sütis hűtőt és mini sütőt, amit annyira utálok, hogy hagynám, hogy leégesse az egész kócerájt. Megértem, hogy hozni akarják a pénzt, de amit ezekre elköltöttek, belehetett volna fektetni az épületbe – az éttermünk legalább 10-szer ázott be idén a szobákból; az egyikből azért mert legutóbb nem javították ki rendesen és egy 2018-as újságpapírt találtak a kád alatt plusz egy zsákot, mert azzal fedték be.. a bár feletti üvegtető meg mindig beázik, ha esik az eső, de legalább ingyen zuhany a vendégeknek, nem igaz? 🙂

Ennyi lenne az ehavi kiakadásom, bár ez még nem is minden. 🙂

Nos, ahhoz képest, hogy mennyi ötletem volt erre a hónapra, sem időm, sem energiám nem volt ahhoz, hogy nekikezdjek. Ami pár percem meg akadt, igyekeztem a Narniás oldalra feltolni a dolgokat…

Na de kezdjük az elején.. Múlt hónapban írtam ugye, hogy az egyik munkatársam kiborította a bilit. Azóta elvileg kiment a térde, viszont 1 hét kimaradás után, betért hozzánk piálni – semmi olyan tünete nem volt, hogy lesérült volna. Jelenleg még mindig betegszabadságon van. Viszont emiatt teljesen le lett az egész csapat szopatva – magyarán én és még egy ember -, feladtam szabadnapokat, mert nem volt más aki helyettesítsen.. úgyhogy ez a folyamatos idegtépés a srác miatt még mindig nem múlt el.

Eközben otthonról is kaptam egy adagot: apum szülinapján ugye felhívtuk felköszönteni. Ezzel nincs is baj, viszont aznap teljesen tropára tettem magam – levittem egy nagy adag szállítmányt a pincébe, ami jelent kb 20-25 5 kilós csomagot egy elég lejtős lépcsőn, ahol még le is kell görnyedned, mert alacsony a plafon. Szóval a hátam borzalmasan fájt, plusz mivel fel-alá rohangáltam a lábaim fájtak. Plusz a bárban még átrendeztem a hűtőket is. Szóval mozdulni alig bírtam. Ezt meséltem a családnak, mikor anyum megszólal, hogy azért fáj mindenem, mert cipelem magamon az extra súlyt.. néztem rá döbbenten, hogy pont akkor mondtam el, hogy mitől fájok, de persze fogjuk rá a súlyomra… Pár nap múlva beszéltem vele újra, hogy ez nem volt helyénvaló hozzászólás és hagyja abba a goggle doktor tanácsainak megfogadását. De ezt kb mondhatom a falnak is..

Az öröm az ürömben viszont, hogy egy lépéssel közelebb lettem az állampolgárságihoz – a Life in UK tesztem második nekifutásra sikerült. Következő lépés egy nyelvvizsga, amit annyit takar, hogy menyit értek angolul és mennyire tudom beszélni a nyelvet (mondjuk az nem gáz, az ára viszont elég sok egy 20 percért). Úgyhogy mostmár biztosabban haladok előre.. 🙂