Nagyon sok mental health bejegyzést fogtok látni, hiszen perpillanat így gyógyulok úgymond, hogy kiírom magamból.

Egyre több film készül ilyen témában. Egyike ez a Dear Evan Hansen, ami amugy Broadway musicalből lett filmvászonra áttéve és Ben Pratt volt az egyik Broadway-es Evan, így őt választották a filmbe is. A film a mentális egészsèg rengeteg mintájàt felhozza.

Nagyon-nagyon nehéz egy olyan mélypontból kijönni, ahol nem tudod làtni az alagút végèt. Ezt ez a musical teljesen jól bemutatja. A küzdelem sosem àll meg.

Pàr napja néztem egy filmet, aminek Grimcutty volt a címe. Ez egyfajta horrorfilm, viszont részben megfigyelhető a szülők részéről a kontroll, a pánik és mikor ezàltal Grimcutty megjelenik és bántja a gyerekeket, az önbàntalmazásnak könyvelik el és a szülők mégjobban kiakadnak. Amíg a szülők nem mutatnak önfejlődést, addig a gyerekeknek bajuk esik. Ugyan ez nem kifejezetten mentális egészséggel foglalkozó film, de ha elkezditek nèzni, meglehet làtni benne azokat a dolgokat, amik erre utalnak – vagy csak én gondolom így.

Ugyan az ilyen filmek nem feltétlenül tesznek jót valakinek a mentális egészségének, de miután láttam párat, éreztem, hogy nem vagyok egyedül…

Más címet nem igazán tudok adni az ilyen bejegyzéseknek, így akárhányszor felmerül, ezzel a címmel fog kikerülni a blogra.

A mentális egèszségemmel való küzdelem egy hatalmas nagy hullámvasút – vannak jó és rossz napok. Ugyan az utóbbi pár hónapban sokat fejlődtem és soha nem jutottam olyan mélyre, mint tavaly ősszel vagy az év elején. Ebbe nem szeretnèk bővebben belemenni, mert számomra még mindig érzékeny téma, de idővel mindenképp szeretnék írni róla.

Viszont az elmúlt időben megint sikerült úgy kiakasztani melóban (is), hogy a szorongásomból adódóan a mai szabad reggelem nekiálltam takarítani. Ami inkább pozitív, minthogy magamba forduljak.

A lényeg, hogy valami oknál fogva ha valaki új jön, akkor engem pakolgatnak át anèlkül, hogy ezt nekem jeleznék és másoktól tudom meg vagy éppenséggel a fali beosztásról. Rákérdezésem után, hogy ez miért is történt, közölték velem, hogy egy kis változás nem árt. Persze, ezzel egyet értek; de először is szeretnék tudni róla, hogy legyen beleszólásom, plusz ne a másik oldalra tegyenek be, ahol az egész csapat semmit nem csinál, így nekem kell majd háromszor annyit dolgoznom. Amikor mondtam, hogy akkor szeretnék az ajtóban lenni, mert az vàltozás lenne, akkor mondták, hogy ez nem fog megtörténni, mert van elég ember oda. Bárba sem lehetek, mert szerintük nem állok készen – de ha nem is hagynak, akkor soha nem szokok bele.

Úgyhogy jelenleg próbálom kiharcolni, hogy akkor legalább visszakerüljek az eredeti oldalra, ahol eddig is voltam. De ennyi harc után én is kimerülök. Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy munkát keresek és ennek az alakulásàt – ezek után ez még mindig tart, már csak azt kell kivárnom, hogy végre sikerüljön elkerülnöm innen. 🙂

A mentális egészség mindenkinél más és más formában van jelen.

Az elmúlt időben a szorongásom és a depresszióm elég rossz irányba fordult.

Sajnos a lockdown egyáltalán nem volt nagy segítség és azóta rosszabb is volt. Elég nagy hullámvasút volt az elmúlt 2 év, de igyekszem több időt tölteni magamra.

Mióta újra elkezdtünk dolgozni 2021 májusában, nagyon túl lettem terhelve, nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Plusz az sem segített, hogy volt egy kaotikus kapcsolatom egy nárcisztikus sráccal, aki annyit hazudott, hogy még ő maga is elhitte. Mivel én igyekeztem kimaradni a drámából, őt meg ez éltette, így jobb is, hogy vége lett. Bár mentálisan azért eléggé megszenvedtem, de visszaküzdöttem magam.

Nem múlt ugyan a szorongásom, sem a depresszióm, viszont egyre kevesebb pánikrohamom van, ami jól jel.

Tartsatok velem hogyan sikerül túllépnem, amikor előjönnek a nehézségek és ne féljetek ti is megosztani a tapasztalataitokat 🙂