Elég sokat gondolkoztam hogyan írjam meg az újabb mentális egészséges bejegyzésemet és még mindig nehéz egy picit…
Az elmúlt pár hétben elég sok minden felgyűlt és vasárnap estére olyan szinten kibuktam, hogy ahogy elkerültem pár percre a vendégek előtt, újra találkoztam a jó kis szorongós bőgéssel, amit annyira utáltam egy évvel ezelőtt és akkor még gyakoribb volt.
Elég sok volt a stressz és a nyomás, hiszen az egész csoportos beszélgetések minden reggel 7-8 között folyamatosan pittyogott, hogy menjen az újjal mutogatás meg a szitkozódás mindenkire is; és utána már napközben is. Egy idő után feladtam és lekapcsolta a telefonomat, mert szerintem az a legrosszabb, amikor a főnököd olyan szinten káromkodik az alkalmazottaira, hogy fordított esetben engem kirugnának ezért… Ez bármilyen helyen elfogadhatatlan. Plusz főnök folyamatosan ellentmond saját magának és én csak nézek, hogy akkor most mi van, mert semmi értelme. Vagy bármi van, ahelyett, hogy magával az alkalmazottal beszélne, bealázza mindenki előtt. Plusz nem igazán tapasztalja meg mi folyik odakint, hiszen ahogy valaki más a managementből bent van, ő eltűnik. Megértem, hogy főnöknek sok mindennel kell foglalkoznia, de ettől függetlenül lehetne egy-két nap, amikor kint lehetne, de persze akkor mindenkit stresszben tart, mert ő attól tiszta idegben van, hogy kint kell lennie elöl.
Van egy vendégünk, aki állandóan bejön totál korán, pedig 8 előtt nem nyitunk ki kinti vendégeknek, és olyan kupit hagy maga után, plusz hangos és idegesítő és bunkó is. Bemondtam a management csoportban, hogy ez nem normális pláne, hogy mindennap hamar jön és ha ezt említjük, akkor elkezd kiabálni. Főnök bemondta, hogy de hát akkor hamarabb el is megy… na igen, neki azért jó ez, mert nem ő foglalkozik vele..
Szóval ezek a dolgok mennek az elmúlt pár hétben és igyekszem lekapcsolni magam, ahogy esélyem van rá. 🙂
Egy ideje nem volt hasonló bejegyzésem, de mentségemre szólva munka után igyekeztem szinten tartani magam, hogy ne forduljak be.
A saját mentális egészségemről egy ideje nem írtam, de ennek ellenére is folyamatosan figyeltem és dolgoztam rajta. Végre el lett felejtve az, hogy egy nap két műszakot toljak – sokáig tartott, mire megértették, hogy engem ne tegyenek kettészedett műszakokban, mert eleve gyűlölöm és részben emiatt jöttem el az előző munkámból, másrészt meg sokkal kimerítőbb és ezzel azt érik el, hogy az estire be se jövök, mert teljesen ki vagyok merülve és nem lesz, aki zárjon… Úgyhogy ez végre nincs. Viszont még így is rengeteg a felelősség és kell szembesülnöm a furákkal, akik elkezdenek hisztizni és semmit nem tudsz tenni, mert nem érti – az egyik ilyet lepasszoltam az egyik munkatárnak, hadd tanuljon kezelni ilyen embereket, én meg addigra végeztem is a műszakommal… Jó ez egy kicsit gonosznak hangzik, de valamilyen szinten másoknak is meg kell tanulni hogyan kezeljenek embereket, akikhez még a birkatürelem sem elég, ne csak én kapjam őket.
Az utóbbi szabadnapjaimon (ezeket is egyben kapom most, maradjon is így) házi wellness-t csináltam. Ami azt jelenti, hogy esténkén habfürdőztem, arcmaszk, egy kis zene fürdés közben, aztán filmezés stb. Nagyon jól ellazított és pár napig nem is lehetett kiborítani melóban, úgyhogy ez a házi wellness be lesz iktatva többször is (mondjuk masszázs is jó lenne, csak nincs ki és befizetni szalonba jelenleg nem is tudnék, max ha olyan szállodába mennék, ahol van ilyen).
Ennyi lenne most a mental health check-up, hiszen jelenleg sikerült úgy egyenesben tartanom, hogy nem süllyedtem magamba. Aminek én jelenleg nagyon örülök. 🙂
Hamarosan újra jövök saját bejegyzésekkel is, addig pedig legyen szép napotok!