Magyarország fővárosát a világ nagyrésze ismeri; nem egyszer kérdezték meg tőlem is az angolok, hogy akkor budapesti vagyok-e, mert más várost nem ismernek. Viszont itt az ideje, hogy egy „kis” bemutatást hozzak a magyar fővárosról.

Budapest Magyarország fővárosa, egyben legnagyobb és legnépesebb települése, jelenleg az Európai Unió 9. legnépesebb városa. A város lakossága 1989-ben volt a legnagyobb, az akkori lélekszám 2,1 millió fő volt, és az ezt követő szuburbanizáció után is megmaradt az ország legnépesebb településének. 

Budapest története a keltákig nyúlik vissza az 1. századra, mivel a város eredetileg kelta település volt. 89 körül a rómaiak a Danubius folyó jobb partján megalapították Aquincum városát, mely Pannonia Inferior provincia székhelyeként szolgált, és amely a mai Óbudának felel meg. Aquincummal szemben a Duna bal partján feküdt Contra-Aquincum, mely a mai Pestnek felelt meg. Pannóniába hunok, osztrogótok, longobárdok, avarok és szlávok érkeztek, majd a 9. században a magyarok. Az első általuk létrehozott települést a mongolok 1241 és 1242 között, a tatárjárás során teljesen kifosztották és elpusztították. 1243-ban indult meg a budai vár építése az akkori neve szerint „pesti Újhegyen”, a mai budai Várhegyen. A 15. században a helyreállított város lett a Magyar Királyság reneszánsz humanizmus központja. A város a szarvasmarha- és borkereskedelem jelentős központja lett. Ezt az idillt borította fel az 1526-os mohácsi csatában elszenvedett magyar vereség, majd Buda 1541-es török kézre kerülése. A 150 évnyi török hódoltság alatt a keresztény templomokat mecsetté alakították, és ekkor vált jelentőssé a főváros fürdőkultúrája is.

Budapest Béta+ rangú globális város, erős kereskedelem, pénzügy, média, művészet, divat, kutatás, technológia, oktatás és szórakoztatás terén. Magyarország pénzügyi központja, 2014-ben Európa második leggyorsabban fejlődő városi gazdasága volt. Budapesten található az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, az Európai Rendőrakadémia, valamint a Kínai Befektetési Ügynökség első külföldi irodája. Budapesten több UNESCO világörökségi helyszín is található, többek között a Duna-part látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út, a Hősök tere és a Millenniumi Földalatti Vasút, a világ első villamos hajtású, egyben Európa második földalatti vasútja a londoni után.

Az első világháború és az azt követő események, az 1918–1919-es őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság azonban megakasztották a város addigi fejlődését. A trianoni békeszerződés után a Horthy-korszak konszolidációs politikája következett. Az elcsatolt magyarlakta területekről sokan költöztek (illetve menekültek) a fővárosba. A második világháború végén a város súlyos csapásokat szenvedett. Az 1944-es német megszállást követően a lakosság egy része a holokausztnak esett áldozatul, másik része (38 000 fő) pedig a 102 napig tartó ostrom során vesztette életét.

Az Utazz Velem sorozat első bejegyzése a szülővárosom, Debrecen. Ugyan sok angol nem ismeri a várost, viszont szomszédaink jó szívvel beszélnek róla és mi, lakosok, örülünk, hogy végre nem csak Budapestről van szó, mert mindenki csak azt a várost ismeri és akkor tuti biztos mindenki odavalósi..

Viszont egy kis ismertető kedvenc városomról:

Debrecen (németül: Debrezin, latinul: Debretinum, szlovákul: Debrecín, románul: Debrețin, lengyelül: Debreczyn)  Magyarország harmadik legnagyobb területű és második legnépesebb települése, Hajdú-Bihar vármegye és a Debreceni járás székhelye, megyei jogú város. A 13. században említik először írásban. I. Lajos 1361-ben a debreceni polgároknak jogot adott a város bírójának és tanácsának megválasztására, emellett mezővárosi, 1693-ban pedig szabad királyi városi rangot kapott. A fő bevételi forrás a szarvasmarha-kereskedelem, az állattenyésztés és a kézművesség volt. 1450 és 1507 között Debrecen volt a nemes Hunyadi-család székhelye.

 A város nyitottsága lehetővé tette a reformátusok gyors és korai betelepülését, ezért Debrecent Méliusz Juhász Péter református püspök (kb. 1536–1572) nem sokkal később már Kálvinista Rómaként emlegette, és a mai napig a kálvinizmus magyarországi központja maradt.   1693-ban I. Lipót szabad királyi várossá emelte. 1715-ben a római katolikus egyház visszakerült Debrecenbe, a város templomépítési engedélyt is adott nekik, így a piarista szerzetesek felépíthették a Szent Anna-székesegyházat. A város ekkorra már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ volt, melynek 1538-ban alapított Protestáns Főiskolájára (amely a mai Debreceni Egyetem és egyben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem elődje) számos jövendőbeli tudós és költő járt.

1849-ben Debrecen volt egy rövid ideig Magyarország fővárosa, amikor a magyar forradalmi kormány Pest-Budáról (a mai Budapest) ide menekült, miután Windisch-Grätz serege elfoglalta azt. Debrecen 1944-ben rövid időre másodszor is Magyarország fővárosa és kormányszéke lett. Ugyanebben az évben a Vörös Hadsereg indított egy támadást Budapest és Debrecen felé.

A várost először 1235-ben dokumentálják, Debrezun néven. A név a török debresin szóból származik, ami azt jelenti, hogy „él” vagy „mozog”, és szintén férfikeresztnév. Egy másik elmélet szerint a név szláv eredetű, és azt jelenti, hogy „nagyra becsült” (pl. Lengyelül: dobrze cenione), a szláv Dübricin-ből, vagy a dobre zliem-ből („jó föld”).