Egy újabb Leiner Laura könyvet hoztam nektek – ezt is, mint a 40 nyári napot, még a születésnapomra kaptam.
A történet a huszas évei elején járó Iza főszerepében íródott, aki egy könyvkiadónál dolgozik két legjobb barátjáva, Dáviddal és Hajnival. Aztán Iza kap egy lehetőséget, amiben megmutathatja mire képes, mégpedig ő szerkesztheti Király Csanád memoárját.
Örültem, hogy Laura írt egy olyan könyvet, ami kilép a tinizónából és picit megmutatja, hogy a felnőttkor elején nem minden fenékig tejfel, mint azt ahogy tiniként gondoljuk. Izának harcolnia kell a határidővel és hogy Csanád (vagy Csé) időben leadja a fejezeteit; hogy végre összeszerelje a bútorait amit a költözés óta nem tett meg, mert ‘elvi okokból’ nem hív szerelőt; plusz ott vannak a Dávid iránt kialakuló érzelmei is. Persze mint a legtöbb könyvben, itt is jól alakulnak a dolgok a végére, viszont érdekes volt látni, hogy a főszereplő hogyan rúgja keresztül magát az őt támadó nehézségekkel.
A második könyv, amit levettem a polcról a párizsi Shakespeare & Co könyvesboltban, az ez a könyv volt. Őszinte leszek, leginkább a borítója fogott meg és ahogy olvastam a történetet, nem igazán kötött le – ennek lehet sok köze volt annak, hogy össze-vissza dolgoztam és az agyam nagyon lefáradt, de lehet hogy nem. A későbbiekben lehet újra olvasom és más lesz a véleményem.
Ugyan nem bántam meg, hogy a kezeim közé került ez a könyv, de mindenképp legalább kétszer kell elolvasni, hogy egyáltalán valami érthetőt ki tudjon szűrni belőle az ember. Elméletileg egy színházi kivonat, de hogy semmi színházias nincs benne, az tuti biztos. Viszont biztosan nem volt véletlen, hogy márciusban a kezem ügyébe került, így adok neki még egy esélyt.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól haladok majd a könyvkihívásaimmal, bár őszinte leszek, ebbe beletartozik 2 könyvsorozat is, amiket a 20 perces szüneteimben olvasgattam. Lássuk hát akkor a júniusi könyvet.
Ezt a Leiner Laura könyvet születésnapomra kértem, mert egyrészt kiváncsi voltam rá, másrészt pedig PDF-ben még nem található meg. Úgyhogy ahogy tudtam bele is vetettem magam.
A történetünk főszereplője a 19 éves Zoé, aki az érettségi után még bevállal egy diákmunkát. Bár eleinte a Balatonra szeretett volna menni, ám helyette a gödöllői állatparkban kapott állást, mint perecárusító. Ahogy lassan beleszokik a park lendületébe, a reggeli HÉV-ezések során megakad a szeme egy fiún, akivel csak a reggeli vonatozás a közös pont, ám közben szoros barátságba kerül a szintén az állatparkban dolgozó Szakóval is. Ahogy haladunk a könyvvége felé, érezhető, hogy Zoé és Szakó kapcsolata több, mint barátság, még ha ők ezt még nem is vették észre.
Számomra ez a könyv egy elég könnyű olvasmánynak tudható be. Érdekes volt és jó volt olvasni a 2 fő karakter személyiségét. Viszont 1 valami ami nagyon szúrta a szemem: Szakó nagy rajongása a Loch Ness-i szörny és egy ideje évente kimegy látógatóba Skóciába a szülinapján pár napra. Ez nagyon jó. Ami nagyon nagyon zavart az az, hogy Laura nem figyelt oda és Inverness-t többször is hibásan jelenteti meg a könyvben – ha egyszer esik meg, akkor azt mondom egyszerű hiba. Mivel az a város az egyik kedvencem és többször is jártam ott, mikor a környéken dolgoztam, így számomra eléggé zavaró egy ilyen elírás. Ezen kívűl a könyv egy nagyon könnyű olvasmány és szerintem pont a Zoéval egyidős tiniknek a legjobb, amikor éppen leérettségiztek és próbálják megtalálni magukat a való életben.
