Egy csöppet megcsúsztam a könyveimmel, viszont mentségemre legyen szólva, hogy ez a hónap teljesen káosz volt, de ez majd egy másik bejegyzés zenéje lesz.

Az ehavi könyvnek Erin Morgenstern Starless Sea című könyvét választottam. Már olvastam ettől az írónőtől és őszintén igyekeztem addig húzni amíg lehetett, de végül rám talált ez a könyve is. A történet több szálon fut, abból kifolyólag, hogy egy fejezet Zachary kalandjait követi, majd a következő fejezet egy mini novella, majd megint visszatérünk Zachary-hoz.

Őszintén, kicsit kétkedve kezdtem neki, hiszen az Éjszakai Cirkusz számomra nagyon vontatott volt. Mondjuk egy picit ez a könyve is, viszont ettől eltekintve beszippantott és kiváncsivá tett, hogy mégis mi fog történni a következő fejezetben vagy milyen kis történetet kapunk. Úgyhogy az írónő ezen könyvét pozitív csalódásnak könyvelem el és kiváncsi vagyok mit ír még.

Egy újabb Leiner Laura könyvet hoztam nektek – ezt is, mint a 40 nyári napot, még a születésnapomra kaptam.

A történet a huszas évei elején járó Iza főszerepében íródott, aki egy könyvkiadónál dolgozik két legjobb barátjáva, Dáviddal és Hajnival. Aztán Iza kap egy lehetőséget, amiben megmutathatja mire képes, mégpedig ő szerkesztheti Király Csanád memoárját.

Örültem, hogy Laura írt egy olyan könyvet, ami kilép a tinizónából és picit megmutatja, hogy a felnőttkor elején nem minden fenékig tejfel, mint azt ahogy tiniként gondoljuk. Izának harcolnia kell a határidővel és hogy Csanád (vagy Csé) időben leadja a fejezeteit; hogy végre összeszerelje a bútorait amit a költözés óta nem tett meg, mert ‘elvi okokból’ nem hív szerelőt; plusz ott vannak a Dávid iránt kialakuló érzelmei is. Persze mint a legtöbb könyvben, itt is jól alakulnak a dolgok a végére, viszont érdekes volt látni, hogy a főszereplő hogyan rúgja keresztül magát az őt támadó nehézségekkel.

A második könyv, amit levettem a polcról a párizsi Shakespeare & Co könyvesboltban, az ez a könyv volt. Őszinte leszek, leginkább a borítója fogott meg és ahogy olvastam a történetet, nem igazán kötött le – ennek lehet sok köze volt annak, hogy össze-vissza dolgoztam és az agyam nagyon lefáradt, de lehet hogy nem. A későbbiekben lehet újra olvasom és más lesz a véleményem.

Ugyan nem bántam meg, hogy a kezeim közé került ez a könyv, de mindenképp legalább kétszer kell elolvasni, hogy egyáltalán valami érthetőt ki tudjon szűrni belőle az ember. Elméletileg egy színházi kivonat, de hogy semmi színházias nincs benne, az tuti biztos. Viszont biztosan nem volt véletlen, hogy márciusban a kezem ügyébe került, így adok neki még egy esélyt.