Volt szerencsém Ninaa-t, a FromNinaa bloggerét, kifaggatni egyik kedvenc műfajáról, amivel még jobban megismerhetjük a bloggerinát.

Honnan jött a horror imádatod és miért pont ez lett a kedvenc műfajod?

Erre a kérdésre egy korábbi posztomban hosszasan meséltem. Igazából egészen kiskoromban kezdődött, körülbelül 10 évesen. Az Alien, de inkább az Ideglelés című filmmel. Aztán jöttek szépen sorban a keményebb vagy a lazább alkotások. Mostanra pedig kiforrott kedvencem van, mégpedig a jumpscarrel teli démonos, ördögűzős, kézi kamerás alkotások. Imádom ezeket. Hogy miért? Nem tudom, engem megnyugtat és élvezettel is tölt el egy egy rémisztőbb alkotás. Szeretem, ha megijeszt, a rettegés kicsit felpezsdíti a véremet. Boldogságot ad. Nagyon furcsa lehet ezt olvasni annak, aki nem kedveli a műfajt, de bizonyára akik hasonló cipőben vannak, mint én. Érteni fogják. :3

Melyik az a film, amit bármikor és bármennyiszer megtudsz nézni?

Van pár, de erre a kérdésre mindig a Paranormal Activity című filmsorozatot tudnám írni. Ahogy emlitettem nagyon szeretem a kézi kamerás filmeket. A Parajelenségek sztorija rettenetesen megfogott. Először nagyon para volt, sőt a harmadik része még mindig hidegrázós. Akármennyiszer meg tudnám nézni és most kedvet is kaptam hozzá ismét>__<

Ha már filmek, ki a kedvenc horrorszínészed és miért?

Ez nehéz, mert nem igazán van kedvenc horror színészem. Szerintem a legtöbb ilyen alkotásban mindig más és más szereplő van. Anya Taylor-Joy egyik interjújában kijelentette, hogy thriller és horror filmekben szeretne leginkább szerepet játszani és öt nagyon bírom emiatt. Ha pedig férfi színész, akkor Patrick Wilson, szerintem nagyon jól alakítja mindig a karaktereit és legtöbbször a horrorfilmekben van jelen, de azokban meg király. Ő a horrorfilmek királya szerintem. Vagy tévedek?

Ha egy horroruniverzumba kerülhetnél, melyik lenne az?

Ide valami olyasmit kellene válaszolnom, ami nem túl para és túl is élném benne. Nagyon szeretem a Démonok között franchiset is, de nem hiszem, hogy szívesen élnék benne. Nagyon nehéz és fogós kérdés, mert legszívesebben egy boszorkányos univerzumot választanék, de ilyen alkotás, főleg univerzum nem igazán van. Nem tudok róla. Így szerintem maradok a Démonok között-nél és ki tudja milyen kapcsolatba kerülnék Ed és Lorrain démonológussal. Eszembe jutott még az AHS Coven évada, amiben a boszorkányoké a főszerep, de nem lehet univerzumnak tekinteni. Valamint a Salem, mint sorozat, de ott meg kicsit másabb a helyzet. Ha esetleg kicsit lazább alkotást is írhatok, akkor mindenféleképpen a TVD univerzumot mondanám, na ott szívesen lennék szereplő. Szerintem az egyik legjobb sorozat.

Van kedvenc hátborzongatós történeted – amit barátaiddal meséltetek már egymásnak, vagy hallottál róla valahol?

A közelemben nagyon sokan mondják, hogy érzik a szellemek jelenlétét és bármily furcsa, én nem és nem is tudok nagyon ilyen para történetét mesélni. Rémálmaim, vissza térő rémálmaim vannak, Péntek 13 és Halloween karaktereivel. Kiskoromban sokat rémisztgettek, hogy megszállta unokatestvéremet a szellem meg ilyesmi, de úgy komoly dolog nem történt. Hiszem, hogy létezik valami megfoghatatlan, túlvilági, esetleges gonosz, de nem volt még benne részem. „Mese” pedig igazából csak azok vannak, amiket olvasok igaz történetek, ezekbe szeretek belemélyülni és tudni mi az, ami megtörténhet a mi kis vilagunkban. Ezekről azonban nem tudok mesélni senkinek, hiszen nem sokan kedvelik a környezetemben az efféle dolgokat, dehát mire való a blog, ha nem arra, hogy kiéljem kis hátborzongató sztorijaimat.

Először is bemutatkoznál nekünk pár mondatban?

Sziasztok, a nevem Amy, Budapesten élek, jelenleg 34 éves vagyok, és fordítóként dolgozom egy állami létesítményben. 2011 óta van egy macskám, akire a lányomként tekintek. A vámpírokért talán olyan kiskamasz óta rajongok, először nyilván Darren Shan vonzott be ezzel a műfajjal, utána jött Bram Stoker a Drakulával, és a koronát a – számomra abszolút – királynő, J. R. Ward tette fel. Ehhez a trióhoz még csapd hozzá Edgar Allan Poe-t, és nagyjából megkapod, milyen világképpel is rendelkezhet a Throen Chronicles. Szeretek a karaktereimre úgy gondolni, mintha valódi lények lennének, így, ha úgy beszélek róluk, mintha ismerném is őket, akkor ne lepődjön meg senki. Barátoknak gyerekeimként is emlegetem őket.

Elég régóta dolgozol már ezen a történeten, mi inspirált az elkezdéséhez?

Ha őszinte akarok lenni magamhoz is, akkor Areh története már 2010-ben a fiókban hevert. Tudniillik, ezek a srácok egy-egy hétoldalas novellával rendelkeztek, és Areh-é volt az utolsó, akiét megírtam. Már ott akartam éreztetni, hogy ez a srác több, mint egy sima vámpír. Azt is tudtam, hogy már csak a kora miatt is hatalmas tiszteletet akartam köré vonni.

Legelőször még a nevük sem ez volt, és legelőször Dimitri volt meg. Dimitri sztorija az egy sajátos feldolgozása a Dorian Gray arcképének, és sokáig Doriannak is hívták. De mindig is jobban foglalkoztatott Areh története. Hogy miért került oda, ahova. Hogy mit tett egyáltalán végtelen élete során. Hogy élte meg, hogy csak erőszakos halállal halhat meg, különben valószínűleg azt is megéri, hogy az emberiség egy másik bolygóra költözzön.

Areh úgy 2023 novemberében „rúgta rám az ajtót”, hogy akkor ideje tiszta vizet önteni a pohárba. A kézirata már 2023 elején elkészült, és ahogy volt időm hozzá, írtam is a történetét, de tavaly nyáron például nem tudtam vele úgy foglalkozni, ahogy szerettem volna, eszméletlen idióta volt a munkahelyi beosztásom… ősszel lakást újítottam fel, így maradt a tél. Akkor végre átolvastam a kéziratot, és nekiláttam. Nyilván a kézirat csak 80%-ban tartalmazza a történetét, így is van benne pár jelenet, ami egyszerűen írás közben született, mert nem terveztem be. Ezért mondom, hogy ezek a karakterek élnek, és ők diktálnak, és nem lehetek elég hálás, amiért engem választottak ki, hogy legyek az írójuk.

Hogy került ő egészen a történelem hajnalára, Mezopotámiába? Mindig is szerettem a történelmet, mert nagyon sok minden ott született, amit mai fejjel ott tudunk megérteni. Akartam nyilván valakit Egyiptomba is, meg a viking időkbe is, de Areh sehogy se passzolt oda, ő annál bölcsebb… így tudtam, hogy nagyon fel kell kötnöm az alsóneműt, ha korhű is akarok lenni, de ugyanakkor kihasználhatom a fantasy kötetlen világát. Utólag bukkantam rá néhány cikkre a témájában, amik nem teljesen úgy vannak, mint ahogy elképzeltem, de fenntartom az írói szabadságot.

Mi volt a legjobb rész, amit imádtál írni?

Nyilván a vicces jelenetek jók, mert már én is nevetek, ahogy alakul 1-2 beszólás, meg még egy, amit spoiler nélkül nem fogok tudni ellőni. A lényeg annyi, hogy Areh összecsap valakivel, és azzal ott megnyílt egy lehetőség, amit nyilván ki is fogok használni később, de ezt még nem akarom elárulni, mi lesz. Ugyanakkor, aminél éreztem, hogy Areh azzá lett a szememben, akinek megjelent előtte, az az ébredése. Az, ahol elkezdődött a története 2010-ben. Az a momentum nagyon kedvencem lett. A múltja és a jelene találkozása, ami nagyban előretolta a jövőjét. Nekem nagyon tetszett.