Évek óta szeretem Brendan Fraser filmjeit és mikor szünetre ment, szomorú voltam, de tudtam, hogy ez kell neki. Mikor megtudtam, hogy visszatér a filmek világába, alig vártam, hogy többet tudjak róla és hogy milyen lesz a film. Közben kiderült, hogy Oscar-díjra jelölték őt is és a filmet is és mindkét kategóriában nyert is. Mikor megnéztem a filmet, megértettem miért. 

A film leírása az alábbi:  

Charlie (Brendan Fraser) egy 270 kilós középiskolai angol tanár, akinek élete nagyot fordul, mikor elhagyja családját férfi szeretője miatt, megromlik a kapcsolata tinédzser lányával, Ellie-vel (Sadie Sink) is. A férfi depressziója és kóros elhízása miatt régóta nem hagyta el az otthonát, online tartja meg óráit is. Egyetlen barátja Liz (Hong Chau) megpróbál neki segíteni, amiben csak tud. Egy nap Charlie úgy dönt, szeretne kapcsolatot teremteni elhidegült 17 éves lányával.

Elég sokat gondolkoztam, hogyan is írhatnék a filmről. Maga a nyers és őszinte vágása elég sokat elmond. Charlie, a főszereplőnk, depresszióval és mániákus evéssel éli meg szerelme elvesztését és ehhez Liz (a partner húga) sem elég, hogy kihozza ebből. Ahogy bemutatják a mentális egészség ezen fajtáját, nem biztos, hogy mindenkinek való, de mindenképp megéri legalább egyszer megnézni. Elvonatkoztatva attól, hogy mennyire szeretem Brendan Frasert, mindenképp megérdemli azt az Oscar-díjat.