A mai szabadnap alkalmával random keresgéltem filmeket, amiket érdemes nézni és már évekkel ezelőtt feladtam, hogy Daniel Radcliffe bármelyik filmjét megnézzem az előfizetett csatornákon (Netflix, Disney, Prime). Viszont végre Prime-on 2 is fent van, ebből az egyik a Szökés Pretoriából, amit még nem láttam, így el is indítottam.

A film igaz történeten alapul és a leírása az alábbi:

A Szökés Pretoriából, a 70-es években játszódik, az apartheid sújtotta Dél-afrikai Köztársaságban. A Harry Potter-filmek főhőse ezúttal egy fekete nővel viszonyt folytató, fehér politikai aktivistát alakít, akit 20 év börtönre ítélnek, amit a fennálló rezsim legkeményebb kóterében, a hírhedt Pretoria Büntetés-végrehajtási Intézetben kell letöltenie. Mivel úgy véli, ártatlanul ül benn, szövetségeseket gyűjt maga mellé, és megtervezi a szökését, amely fából(!) faragott, házibarkács álkulcsokkal kell átjutniuk tíz áthatolhatatlan acélajtón.

Aki még nem tudná, kicsi korom óta imádom Daniel Radcliffe-et (még rajongói oldalam is volt) és igyekszem felzárkózni a filmjeivel is és persze a mai napig követem a munkásságát – és örülök, hogy apuka lett.

Na de a filmről: szeretem az igaz történeten alapuló filmeket, legyen az romantikus, thriller, komédia, horror stb. Így még inkább örültem a filmnek (plusz Daniel ráadás volt). Az én szempontomból érdekes volt, hiszen láttam hasonló filmeket és azok is azonnal lekötöttek – ilyennek példa Emma Watson és Daniel Bruhl szereplésével a Kolónia. Véleményem szerint lehetett valami jogos indok, hogy Tim a rácsok mögé került (én igyekszem kimaradni a politikából), de kell hozzá elég bátorság és ész ilyen ravaszan kijátszani az őröket. Úgyhogy én mindenképp ajánlanám ezt a filmet és döntse el a néző, mit gondol 🙂

Évek óta szeretem Brendan Fraser filmjeit és mikor szünetre ment, szomorú voltam, de tudtam, hogy ez kell neki. Mikor megtudtam, hogy visszatér a filmek világába, alig vártam, hogy többet tudjak róla és hogy milyen lesz a film. Közben kiderült, hogy Oscar-díjra jelölték őt is és a filmet is és mindkét kategóriában nyert is. Mikor megnéztem a filmet, megértettem miért. 

A film leírása az alábbi:  

Charlie (Brendan Fraser) egy 270 kilós középiskolai angol tanár, akinek élete nagyot fordul, mikor elhagyja családját férfi szeretője miatt, megromlik a kapcsolata tinédzser lányával, Ellie-vel (Sadie Sink) is. A férfi depressziója és kóros elhízása miatt régóta nem hagyta el az otthonát, online tartja meg óráit is. Egyetlen barátja Liz (Hong Chau) megpróbál neki segíteni, amiben csak tud. Egy nap Charlie úgy dönt, szeretne kapcsolatot teremteni elhidegült 17 éves lányával.

Elég sokat gondolkoztam, hogyan is írhatnék a filmről. Maga a nyers és őszinte vágása elég sokat elmond. Charlie, a főszereplőnk, depresszióval és mániákus evéssel éli meg szerelme elvesztését és ehhez Liz (a partner húga) sem elég, hogy kihozza ebből. Ahogy bemutatják a mentális egészség ezen fajtáját, nem biztos, hogy mindenkinek való, de mindenképp megéri legalább egyszer megnézni. Elvonatkoztatva attól, hogy mennyire szeretem Brendan Frasert, mindenképp megérdemli azt az Oscar-díjat.