Még mindig szokom a gondolatot, hogy a CoffeeCorner felületén vagyok, hiszen olyan sok emlék köt a BeScottish-hoz. Bár ahogy múlnak az évek, úgy változunk mi is 🙂

Az elmúlt pár napban eléggé jól kezeltem a melós szitukat, így mégha nem is voltam 100%-os, nem tudtak annyira kiakasztani, hogy rosszabbra forduljon. Viszont jó hír, hogy visszakerültem az eredeti helyemre és bár tálcázom, úgy döntöttem, hogy nem problémázok rajta, hiszen igyekszem minél előbb menni és nyomulni máshova – ami mindenképpen jobb hatással lenne rám. Viszont egyre többször kapok lehetőséget az ajtóban, pedig pár hete határozott nemleges választ kaptam; de mindenképp jó hatással van rám, hiszen egyre nagyobb önbizalmam lett. Ugyan az önbizalmam már akkor nagyot ugrott, mikor 2015-ben kijöttem az Egyesült Királyságba, de mindenképp jó dolog, hogy kiharcolok bizonyos dolgokat, mégha ki is fáradok közben.

A skót kirándulásos bejegyzésekhez majd teszek fel képeket is idővel, de azokat majd akkor frissítem fel, mikor ténylegesen arra tudok koncentrálni és az agyam nem néz ki úgy, mint egy flipperasztal – nem tudom kinek rémlik még az a régi számítógépes játék, én rengeteget játszottam vele.

Új melókereséssel még mindig lassan haladok, de ha lesz valami információm, mindenképp lesz róla bejegyzés. 🙂

Már egy ideje tervezek másik munkát keresni, hiszen az utóbbi időben ez a hely csak egyre rosszabb lesz. Vegyük példának azt, hogy pl ilyen ’köszönöm’ papírkákra kiadják a sok pènzt, míg ha az èttermekbe kéne rendelni ételeket megfőzni, akkor vagy nincs vagy annyit rendelnek, hogy nagyon hamar elfogy. A vezetőségről meg ne is beszéljünk: a csapat háromnegyede semmit nem csinál vagy csak úgy tesz; vagy hátul beszélget és senki nem szól rájuk; aki meg 8-fele szakad és van ideje végre megállni, az le van cseszve.

Igazából amiket fentebb említettem mèg csak a szép része a dolognak. Sokszor elég rosszul vagyunk kezelve, lenéznek minket, nincs kommunikáció a leaderek között stb.

Így augusztusban elkezdtem munkákra jelentkezni. 3 interjúm volt az elmúl két hónapban és amugy kb 30 állásra jelentkeztem. A tény, hogy vannak állasok, szóval keresnek alkalmazottakat, de az hogy már aznap el is utasítanak, az kicsit zavaró. Se egy interjú, meg se nézik az önéletrajzom, semmi.

Volt egy interjúm egy skót hotellal, akikről kiderült, hogy november végén bezárnak 2 hónapra. Ezzel nem is lenne gond, ha hamarabb tudok erről az állásról. Mert október van, 2 hetes felmondási időm lenne, plusz mire felutazok az november eleje és már be is zárt a hotel, így nagyon kevés esélyem van bizonyítani magam annyira, hogy nyitáskor visszavegyenek.

Így úgy döntöttem, hogy idénre szüneteltetem már a keresést és januártól újra nekikezdek, mielőtt még aláírnék bármilyen szerződést…

Addig meg meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Nem mondom, hogy nem lesznek összeomlásaim, de remélhetőleg nem lesznek olyan rosszak, mint amiket az utóbbi másfél évben átéltem 🙂

Végre egyre ősziesebb az idő, ami azt jelenti, hogy màr elővettem a nagyobb kabátomat is.

Egyre jobban azt kezdtem el érezni, hogy az ősz és a Halloween kezd egyre jobban közelebb állni hozzám. Leginkább azért is, mert 2017 óta dolgoztam karácsonykor és itt elég hamar elkezdődik mindig a karácsonyi hajrá plusz a karácsonyra való felkészülés is egyre hamarabb kerülnek ki a polcokra a boltokban. Pár hete bementünk nézegetni valamilyen őszies/halloweenes dekorációt, de 3-4 szekrénysornyi karácsonyi fénysorok, dekorációk stb voltak kint és ekkor még szeptember közepe volt.

Viszont múlthéten vègre eljutottam vásárolni és talàltam pár őszies dolgot. Egy dolgot sajnálok, mégpedig, hogy nincs főzőlapom, mert láttam egy nagyon szép sütőtök alakú lábost.

A resorton elkezdtek kikerülni a Halloweenes dekorációk – az éttermünk előtt pl 2 nagy sütőtök -, úgyhogy esténként van egy kis hangulata.

Ahhoz képest, hogy felvásárolnék minden őszies dekorációt, vissza kell fognom magam. Remélem nem csak én vagyok így ezzel.