Az idei évet elég eseménydúsnak tudom leírni. Nagyon sok minden történt és sikerült időben kimentenem magam egy nagyon nagy leépülés elől és ezt egyik akkori munkatársam is mondta, hogy látta mennyire kimerültem – viszont még így is ugyanúgy én voltam, akit behívott ha baj volt… a vége felé nagyon nem volt egyszerű. Ezzel egyetemben jegyezgettem fel magamnak dolgokat, leginkább a legfontosabb mérföldköveket és őszintén mondhatom, hogy mennyire megdolgoztam ezekért a fantasztikus élményekért. Hatalmas köszönet azoknak a törzsvendégeknek is, akik végighallgatták az agymenéseimet… nagyon kevesek voltak erre képesek. Viszont el is kezdeném a listámat, hogy mik is történtek velem idén:

• 26 könyvkihívásos bejegyzésem lett és 30 könyvet olvastam idén beleértve pár ebookot – igyekeztem sok időt fordítani az olvasásra, ami sikeresen túllendített egy nehéz stressz időszakon.
• 6-szor voltam idén színházban, ezzel túlléptem a tervezett 5-öt, és örültem neki, hogy tudtam menni – 3 neves színészt is sikerült a színpadon látnom (Georgie Henley, Jonathan Bailey és Ewan McGregor), ami hatalmas élmény volt és mindig izgatottan beszélek róluk.
• 14 filmet és 5 sorozatot mutattam be nektek idén
• Idén végre hivatalosan is kettős állampolgár lettem, így egy csöppet megkönnyítve az életemet a szigetországban.
• Legnagyobb álmomat tudtam azzal valóra váltani, hogy sikerült elmennem az Imagine Dragons LOOM Tour budapesti állomására. Nagyon mennék mégegyszer
• A városbemutatós posztjaimat nem nagyon folytattam, hiszen csak 7 került fel a blogra idén
• Felmondtam a munkahelyemen és egy másik városba költöztem, saját lakásba és találtam munkát is, mégha ingáznom is kell hozzá.
• Idén is hoztam a havi What’s Up, Mental Health? bejegyzéseimet. Sokszor érezhető volt, hogy kimerültem és elegem volt, így a váltás mindenképp ért.
• Tanultam is idén és van egy kurzus amit éppen csinálok, de haladni még nem tudtam vele rendesen. De ennek is eljön az ideje.
• Az évet megfázással kezdtem és azzal is fejezem be – ez egy nagyon szép kör és bemutatja, hogy mennyire legyengült kétszer is annyira a szervezetem, hogy egy nesze neked pofonnal kivág.

Jövőre nincsenek nagy terveim. Viszont szeretnék még színházba menni, ha sikerül és legalább ugyanannyit olvasni akkor is, mint az idén. A többi meg majd jön magától 🙂

Pauline Melville

Pauline Melville (született 1948-ban) angol-guyanai író és egykori színésznő, vegyes európai és 
amerikai indián felmenőkkel, aki jelenleg Londonban , Angliában él. Írói munkájáért – amely novellákat, regényeket és esszéket is magában foglal – díjakat kapott többek között a Commonwealth Writers’ Prize , a Guardian Fiction Prize , a Whitbread First Novel Award és a Guyana Prize for Literary. 
Salman Rushdie azt mondta Melville-ről: „Úgy vélem, ő az egyik kevés valóban eredeti író, aki az utóbbi években megjelent.”

The Master of Chaos and other fables

Egy Nobel-díjas küzd, hogy meggyőző búcsúlevelet írjon; egy csavargó reményéről énekel a Grenfell-katasztrófa utáni legsötétebb órákban; egy furcsa, halál utáni váróteremben Anna Karenina és Emma Bovary bizalmas beszélgetést folytat, egy tudós pedig végre felfedezi a gyermekkori barátság szörnyű igazságát. Kiszámíthatatlan, kísérteties, egy csipetnyi fekete humorral átszőtt gyűjtemény, amely az egész világot bejárja, Pétervártól Guyanáig, Szíriától Londonig, Argentínától Edinburgh-ig. Különböző szereplői háborúk vagy forradalmak csapdájába esnek, elmenekülnek a múlt elől, vagy végül visszatérnek, hogy szembenézzenek vele.

Mit gondolok?

Nem tudtam mire számítsak ettől a könyvtől, viszont kellemes csalódás volt. Mindegyik kis történet nagyon jól meg volt írva és vannak olyan kis történetek, amik után meg kellett állnom egy kicsit, mielőtt folytattam volna a következővel. Szerintem mindenképp érdemes elolvasni, hiszen egy kicsit más nézetbe helyezi azt, hogy mit is gondolhatnak az emberek az életről.

Nagyon ritkán veszek elő bármilyen romantikusnak titulált könyvet, de ez most megfogott leírás alapján.

Rokudo Ningen

Sajnos az íróról nem találtam információt…. 🙁

You Can’t See the Snow

Az elsőèves Natsuki és másodéves Yuri egy nyàri estén talàlkoznak és szeretnek egymásba – az első a sok együtt töltött este közül.

De ahogy az ősz beköszönt, Yuki hirtelen azt tanácsolja Natsukinak, hogy legyen boldog és találjon egy hozzáillő làny, majd eltűnik a kampuszról.

Abban reménykedve, hogy mégegyszer láthatja Yukit, Natsuki meglátogatja az otthonát és megtudja, hogy a lány egy ismeretlen betegségtől szenved, ami miatt átalussza a telet.

Mit gondolok?

Ahogy az elején említettem, ritkán olvasok romantikus könyveket, viszont leírás alapján megtetszett. Elég érdekes történet volt és mindenképp jó volt nem egy átlagos szerelmes könyvet olvasni, ahol minden szuper és tökéletes vagy gyász közben talál valakire a szerelem és megváltozik az élete…

Az, hogy Natsuki és Yuki igyekszik megtalálni az egyensúlyt és a párkapcsolatot, amellett, hogy a lány beteg, nem egyszerű. Ahogy haladtunk előre, a végére minden nehézség árán is sikerült túllendülniük a megpróbáltatásokon.