Mivel most voltam Magyarországon, elmentünk egy napra Lillafüredre, ami akkor éppen egy alföldi lánynak elég hideg volt (mondom úgy, hogy Skóciában is éltem egy ideig). Viszont nagyon jó volt kimozdulni még jobban és hoztam egy kis információt a településről és majd lesz egy kis érdekesség a Szent István barlangról, a tóról és a Palotaszálló környékéről is.

Lillafüred (Miskolc-Lillafüred) Miskolc településrésze, de a város belterületétől több kilométerre helyezkedik el, tulajdonképpen az agglomerációban. Miskolc egyik legmagasabban fekvő része, a Bükk-vidéken, a Szinva és a Garadna patak összefolyásánál.

A Garadna-völgyben a két patak összefolyásánál kialakult kisebb, természetes tavat 1813-ban egy völgyzáró gáttal visszaduzzasztották, hogy biztosítsák a vashámorok – vízzel hajtott pörölyök – működéséhez szükséges vizet. Gróf Bethlen András mezőgazdasági miniszter az 1890-es évek elején elhatározta, hogy a Hámori-tó közelébe kormányüdülőt építtet. A település nevét Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről kapta, akinek a beceneve Lilla volt (Lilla Vay Elemérnek, Borsod vármegye akkori főispánjának testvére volt). A Szinva eredetileg a Hámori-tóba torkollott, a Lillafüredi-vízesést a Palotaszálló építésekor alakították ki. Ma ez Magyarország legmagasabb vízesése. Korábban, a rendszerváltás előtt egy Sziklának nevezett rejtélyes katonai objektum is működött a Hámori-tó partján. Ez később diszkónak adott helyet, majd turistaszállás volt, jelenleg kihasználatlan. Az állomásépületben egykor postahivatal is működött. Lillafüred Hámorhoz tartozott 1950-ig, amikor a községet Miskolchoz csatolták.

Erre a hónapra egy rövidebb könyvet választottam, hiszen nem voltam benne biztos, hogy a hónap végére sikerül-e egy nagyobb kaliberű könyvet befejeznem. Plusz egy kicsit szeretném az írót is bemutatni nektek – nem csak most, hanem majd a következő kihívásos bejegyzésekben is 🙂

Tomihiko Morimi

Tomihiko Morimi 1979 január 6.-án született, Ikama városában, Nara megyében. A Kyoto-i egyetemen diplomázott és művei gyakran Kyoto-ban játszódnak.

2018. júliusában jelentették be, hogy Morimi első két könyve megjelenik angolul a Yen Press által, ezek pedig a Penguin Highway és a The Night is Short, Walk On Girl (Rövid az éjszaka, csak menj tovább) könyvek voltak. 2022-ben a Tower of the Sun (A Nap Tornya) és a Fox Tales is kiadásra kerültek a Yen press által, míg a The Tatami Galaxy művét a HarperCollins adta ki.

Fox Tales

Négy különös történetből álló gyűjtemény a modern kornak, mely egy bizonyos Kyoto-i antikvitás boltjához kötődik. Egy ficánkoló kosár, egy maszkos ember árnyéka a sötétben, és dolgokat ajánlanak fel, felejtenek és elveszítenek. Milyen rejtélyek lehetnek a város kanyargó utcáin? Tomihiko Morimi stílusos bepillantást nyújt a régi főváros elbűvölő és titokzatos sötétjébe. 

Mit gondolok?

Őszintén szólva, a történetek nagyon érdekesek – bár amikor az agyam nem volt éppen kipihenve, semmi nem fogott meg. Viszont, miután kialudtam magam rendesen, akkor viszont alig tudtam letenni a könyvet. Mind a négy történetnek meg van a maga kis bűbája és határozottan lehetett érezni ahogy a 4 történet hasonló, de mégis különböző gondolatmenetet váltott ki belőlem. Egyedül az utolsónál voltam úgy, hogy gyorsan és össze-vissza rohamoztak meg nevekkel és fogalmam sem volt a végére, hogy akkor ki kicsoda, de még annak is volt valami értelme, mert pont ez az egész történetnek a lényege. Szerintem mindenképpen lesz majd egy újraolvasás, és akkor újabb kisebb részleteket fedezek fel majd a történetekben

Általában ez mindig a könyvkihívás után jelenik meg, viszont mivel a következő 4 évben nem lesz 29.-e februárban, így addig előtte teszem ki 🙂

Január óta annyi változott, hogy visszajött a hangom és úgy 98%-ban kigyógyultam a köhögésből is. Szeretném mondani, hogy más is változott az elmúlt 1 hónapban, de ezt sajnos nem tudom elmondani. Munkatársaim már bemondták, hogy azzal, hogy visszajött a hangom félnek, hogy mi fogok mondani, pláne, hogy mindent amit csinálnak egy fél agysejtes döntés és én szívom meg. Viszont túléltem a Valentin-napos káoszt, de hát persze mindenki csak azon az egy napon szeresse a párját, mert nincs másik 363 nap erre…

Utána végre eljött egy kis pihenés és szabadságra jöttem. Emiatt csak a háttérből olvasgatom a csoportot, hogy mi folyik a melóban és csak kuncogok magamban, hogy élvezzék csak a lejtőt 🙂

Sok mindent úgy igazán nem tudok most erre a hónapra írni, mert egyre jobban inkább magamra figyeltem, ha éppen nem mondtam meg a többieknek, hogy kezdjenek már el gondolkodni és ne én szakadjak 30 fele és javítsak ki mindent is, miközben meg lenne a magam dolga is.. Kiváncsi leszek mit hoz majd a március.