Ezekből sosem elég és szerintem elég érdekes (és borzongató) történeteket kapunk…

Az Öngyilkos Hotel

A kolumbiai Hotel Del Salto a világ egyik legkísértetiesebb helye. A múzeummá alakított szállodát Carlos Arturo Tapias építész tervezte még 1923-ban, és a Tequendama-vízesésre néz. A kilátása mindig is lenyűgöző volt, de a vendégek valahogy rendszeresen túl közel kerültek a vízeséshez. A Hotel Del Salto magyarul annyit jelent, mint „Az ugrás szállodája”, története pedig tele van olyan emberekkel, akik a mélybe vetették magukat az épületből. A helyi legenda szerint az őslakos Muisca törzs néhány évszázaddal korábban a sziklákról leugorva menekült meg a spanyol gyarmatosítók elől, talán ez állhatott a halálba ugrások hátterében.

A síró hölgy a Dakota-házban

A Dakota-ház New York egyik híres luxus apartmanháza, amely 1884-es megnyitása óta számos gazdag és híres manhattani lakos otthona volt. John Lennon és Yoko Ono 1973-ban költöztek be, majd a Beatles ikonikus tagját a bérház előtt gyilkolták meg 1980-ban. A december 8-i végzetes nap előtt John Lennon azt mondta, hogy egy síró hölgy szellemét látta sétálni a folyosón, később pedig Yoko Ono, aki még mindig ott lakik, azt állította, hogy látta egykori férje szellemét a zongoránál ülve, aki azt mondta neki: „Ne félj. Még mindig veled vagyok.”

A baltás gyilkos háza

Az Iowa államban található Villisca Axe Murder House jól ismert turisztikai látványosság a szellemvadászok és a horror szerelmesei számára egyaránt. 1912-ben egy hátborzongató gyilkosság történt az épületben: hat gyerek és két felnőtt koponyáját teljesen összezúzta egy ismeretlen tettes fejszéje. A megoldatlan eset helyszínét 1994-ben vásárolták meg, majd több száz dollárért adták ki a szobáit éjszakánként. A kísértetszálló látogatói gyakran számoltak be paranormális jelenségekről: egyesek egy baltás férfi szellemét látták, míg mások gyerekek halk sikolyait hallották.

2014 novemberében azonban a helyzet még sötétebbre fordult, amikor egy 37 éves wisconsini férfira a társai mellkason szúrva találtak rá. A megyei seriff hivatala szerint körülbelül 12 óra 45 perckor szenvedte el az önsértést, ami nagyjából egybeesett a házban történt 1912-es baltás gyilkosságok időpontjával. Bár Robert Steven Laursen szerencsésen felépült a sérülésből, nyilvánosan sosem nyilatkozott az aznap történtekről.

Forrás: Glamour

Szerintem nem egyszer feltűnt már, hogy az őszi időszak nálam nagyon ez a bekuckolós, krimis, horrortörténetes érzés. Ezért is szeretem az októberi Spooktoberre összegyűjtögetni pár dolgot, amit eltudok hozni nektek és osztozhattok elem ebben. Persze tudom, hogy sokan nem szeretitek, de remélem azért sikerül olyan dolgokat hoznom nektek, amivel felkeltem az érdeklődéseteket.

Hónap elején volt 3 nap, amit lefoglaltam, mert tudtam, hogy szükségem lesz rá – ekkor mentem el Londonba pár napra és mentem színházba is. Rám fért, bár ki kellett engednem a hangomat a melónak is közben, mivel hogyan is lehetnék bentalvós tűzellernőr, ha nem vagyok itt… ebből pedig az következett, hogy jelezzem nekik, ha nem vagyok itt a szabadnapjaimon – nehogy már engedélyt kelljen kérnem, hogy kiélvezzem a szabadnapjaimat és ne kelljen akkor is a munkával foglalkoznom..

Ezen túllépve a tényleges munkanapjaimon sem voltak egyszerűek a dolgok – szakács nem jelent meg, vagy később jött be stb., ami kicsit megnehezítette a készülődést. Valamint nem csak a szakácsokkal vannak problémák, hanem a többi kollégámmal, akik azt hiszik megszabhatják a beosztásukat és majd később jönnek be vagy hamarabb elmennek, mert nekik úgy tetszik.

Viszont végre kiküldtem pár jelentkezést albérletekre, hogy megtudjam nézni a helyet, úgyhogy várok, hogy visszajelezzenek. Plusz még egy kis pozitívum, hogy mostmár hivatalosan is angol állampolgár lettem, így kettős állampolgár vagyok – végre egy stressz lekerült a vállamról, így valamivel könnyebb lesz itt elhelyezkednem. 🙂