Bemutatkozásban mindig is borzalmas voltam és itt az ideje egy naprakészebbnek, mint ami előzőleg kint volt…

A való életben Viviennek hívnak, ám mikor elkezdtem rajongói oldalakat szerkeszteni, akkor Ördögmanó néven futottam, majd blogolásnál már csak a Manót kezdtem el használni. Ennek leginkább az az oka, hogy jó pár szerkesztő ír saját nevén, így megakartam magam különböztetni tőlük és ne legyen még egy Vivi a blogszférában.

Honnan jött a blogolás ötlete?

2015-ben költöztem ki az Egyesült Királyságba, akkor még Skóciában. Egy közvetítőn keresztül találtam akkor azt a munkát, próba szerencse elvvel. 2015 április elején hívtak is, hogy behívnának egy személyes interjúra és nyelvismeretre, ami eleinte Szegeden lett volna, viszont pont Budapesten voltam, mikor hívtak, így sikerült áttenni oda. Elmondtak egy csomó részletet a cégről és milyen munkákhoz közvetítenek ki és pár nap múlva kaptam egy hívást, hogy a skót munkatársuk (aki ugyanúgy munkaközvetítő) felhívna elbeszélgetésre. Ekkor derült ki, hogy felvettek egy kisfalusi hotelba Tyndrumban és április végén már várnak is. Ott 5 és fél hónapig voltam, hiszen a hotelt bezárták egy rövid időre alacsony forgalom miatt.

2016 tavaszán visszakerültem ugyanahhoz a céghez (más hotel), amíg le nem jár a szerződésem náluk – ami 2 hét volt. Az egy nagyobb hotel volt és ahogy megtapasztaltam a munkatársak teljes terrorban éltek a managertől, viszont nekem sikerült megismernem az emberi énét is abban a két hétben.. Ezután egy másik kis faluban találtam munkát, mégpedig Invergarryben. Az a hotel csak szezonálisan van nyitva és ott májustól novemberig dolgoztam és újra otthon találtam magam karácsonyra.

2017 nyarán találtam még egy munkát Skóciában, ezúttal Pitlochryban. Viszont sajnos 2 hónap után elkellett onnan jönnöm, hiszen a vendégház akkor nem engedhette meg tovább a plusz munkaerőt és végül egy hónapot megint otthon töltöttem Magyarországon. Ekkor próba szerencse alapon újra megpróbáltam az EuWork-öt, hátha van valami náluk és nem szezonális. Akkor mondták, hogy pont egy angol vidámparkból vannak náluk interjúztatni és szivesen várnak. Ez volt egy angol városbeli, Skegness, vidámpark, Butlins – ami nagy hírnévnek örvend az angolok között. 2017. szeptember 9-én utaztam ki oda és 2022 december 31-ig dolgoztam ott, amikor a mentális egészségem nem bírta tovább. Minden munkának megvannak a hullámvölgyei, de ez akkor kezdett erősem romlani, amikor a karantén után újra nyitottunk.

Mivel pont év végén mondtam fel Butlinsban, a 2023-as évet egy Woodbridge nevű kisvárosban kezdtem. A munkakeresés egy évbe telt nagyjából, amikor megtaláltam egy hírdetést a Hotel Folk cégtől – az viszont Orfordba szólt. Átestem pár interjún, viszont végűl nem engem választottak, ám beajánlottak a Woodbridge-i társhotelhoz, ahova viszont fel is vettek. Ehhez hozzátartozik az, hogy az orfordi hotel managere elég pozitív értékelést adott rólam az interjúztatás után és mindig örömmel számolok be neki a fejlődésemről, amikor összefutok vele.

Mik a tervek a jövőre? Hiányzik az otthon?

Néha-néha van egy kis honvágyam, de személyes okok miatt mindig újragondolom a haza költözést. Talán hazamegyek, talán nem – meglátjuk, hogyan alakul. Viszont jelenleg vannak terveim Angliában, hiszen egy ideje tervezem az állampolgárságot letenni és ez egy hosszú folyamat lesz számomra, hiszen figyelnem kell mit és merre költök. 🙂

2023.07.04.