Nem mondanám, hogy olyan nagyon sok történt a legutóbbi ilyen bejegyzésem óta, de ettől függetlenül hatalmas változás volt az egész hónap számomra.

November 2.-án végleg elköltöztem Woodbridge-ből, hiába szerettem a kisvárost, nem tudtam ott találni rendes lakást – a munkában ugyebár meg nem tudtam már maradni, mert teljesen lerombolt mentálisan is és fizikailag is. Igyekeztem kipihenni magam az elején, de ennyi kimerültséget egy év alatt lehetetlenség lenne bepótolni. Viszont áldom magam, hogy időben kijöttem onnan és nem lett rosszabb (mint például Butlins utolsó hónapjai). A költözés óta sikerült berendeznem a lakást és bár még mindig vannak maradványok szétszórva a lakásban (értem itt a dobozokat és a töltéseket/zacskókat), sikerült otthonossá tennem. Valamint sikerült találnom egy munkát is és bár utaznom kell hozzá, mert egy kisfaluban van nagyjából 20 perc buszúttal, azért kicsit kiköltekeztem a hónapra. Viszont ez remélhetőleg visszafog térülni.

Az új meló amúgy egy kis inn – 8 szoba, egy kis étterem és egy egy kis bár. Ugyan időközönként itt is fellendülnek a dolgok, nem érzem magam stresszesnek. Mármint nem annyira, mint az előző helyen. Bár még nincs is annyi felelősségem, de most jobb is így. Rendesen el vannak osztva a melók és mindenki dolgozik – nem pedig egy ember szaladgál, míg a többi 5 percenként cigi szünetet tart vagy leül a recepcióhoz csacsogni.

Mostmár csak hozzá kell szoknom, hogy a megtakarításom másképp fog eloszlani így, hogy saját helyem van és nem a munkában lakom bent, ahol a bérleti díj már eleve le volt vonva a fizumból. De külön lakva a melótól mindenképp helyre tette az egyensúlyom és nem kell 24/7-ben vigyázban állnom, mert a többiek képtelenek megoldani valamit vagy elvárják, hogy ne menjek sehova…

Kíváncsian várom mit hoz az év utolsó hónapja 🙂