Nagy László – a móri mészáros

Nagy László a 20. század egyik leghírhedtebb magyar sorozatgyilkosa, akit elsősorban a móri mészárosként ismernek. Tatabányán élt, militarista jellemű férfi volt, aki különös vonzalmat érzett a lőfegyverek iránt. Börtönőrként és festékboltban dolgozott, 1998-ban szerződéses katonaként szolgált az 1. Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóaljnál.

Első gyilkosságát valószínűleg 1997-ben követte el, amikor egy dunakeszi belügyi objektum fegyvermesterét ölte meg, akinek holttestét csak tíz évvel később, Nagy elfogása után találták meg. 2002-ben társaival kirabolták az Erste Bank móri fiókját, és nyolc embert meggyilkoltak. A magyar kriminalisztika történetében példa nélküli véres bankrablásként vált ismertté. 2003-ban egy veszprémi postást is hidegvérrel meggyilkolt a pénzért, miközben tudatosan próbálta eltitkolni nyomait más ruhákkal. Tatabánya környékén rendszeresen végzett lőgyakorlatokat.

Nagy László 2007 tavaszán került rendőri kézre, de soha nem tett beismerő vallomást. Börtönnaplójából további gyilkosságokat is feltételeznek. Ugyanebben az évben, július 13-án öngyilkosságot követett el zárkájában.

Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna – a fekete özvegy

A történet a 20. század eleji Tiszazugban játszódik, ahol több asszony is mérgezéssel végezett férjeikkel és más családtagjaikkal. Fazekasné, aki bábaasszonyként dolgozott, arzénnal átitatott légypapírból készített mérget, amit eladott a helybéli asszonyoknak. Ők ezt felhasználva szabadultak meg nem kívánt hozzátartozóiktól. A gyilkosságok 1911 és 1929 között zajlottak, és az áldozatok száma akár 300-ra is rúghatott. Az ügy 1929-ben robbant ki, amikor egy névtelen levél érkezett a Szolnoki Királyi Ügyészségre, amelyben arról tájékoztatták őket, hogy néhány asszony légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezi rokonait. A nyomozás során 162 arzénnal megölt ember maradványaira bukkantak, de feltételezések szerint az áldozatok száma akár ezer is lehetett.

A történet az egyik legismertebb magyar sorozatgyilkosság, és mély nyomot hagyott a társadalomban. A tiszazugi méregkeverő asszonyok ügye a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb bűntetteként tartják számon.

Szabó Zoltán – a balástyai rém

Szabó Zoltán 1968-ban született, és a 2000-es évek elején vált ismertté mint a balástyai rém néven elhíresült sorozatgyilkos. Legalább négy nőt gyilkolt meg brutálisan Csongrád megyében, Balástya térségében, ahol a tetemeket gyakran elrejtette az erdős területeken. Áldozatai jellemzően prostituáltak voltak, akiket a szegedi Mars téri piac közeléből szedett fel, majd egy tanyára vitte, ahol megölte őket.

A gyilkosságok 1998 és 2001 között történtek. Szabó vallomása szerint az áldozatok „saját hibájukból haltak meg”, ő csak „megtisztította a világot” – ez is mutatja pszichopátiás személyiségét. A rendőrség végül egy túlélő beszámolója és a női holttestek azonosítása után bukkant a nyomára. Elfogásakor több áldozat DNS-maradványait is megtalálták a tanyáján. 2002-ben letartóztatták, majd 2004-ben jogerősen életfogytiglanra ítélték, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. A szegedi Csillag börtönben halt meg 2016. december 5-én, 48 éves korában.