Ebben a részben már ismerős név is megjelenhet olyanoknak, akik nagyon benne vannak ebben a témában…

Aileen Wuornos

Habár a sorozatgyilkosok jellemzően férfiak, mégis akad nő, aki beállt a sorba.

Aileen Wuornos 15 évesen már gyermeket várt, bántalmazó kapcsolatban élt saját bátyjával. Később állítólag beleszeretett egy nőbe, aki mellett prostituáltként kezdett el dolgozni. Ezalatt az idő alatt hét férfit ölt meg, azt állítva, hogy szexuális együttléteik alatt megpróbálták bántalmazni őt. Ellentétben a női sorozatgyilkosokkal – akik sokszor mérgezéssel, fojtogatással öltek – , Wuornos egy 22-es kaliberű pisztollyal gyilkolt. 2002-ben injekció általi halálra ítélték.

Henry Lee Lucas

Amerika „legnagyobb” sorozatgyilkosa legalább 360 embert ölt meg saját bevallása szerint 20 év alatt, de 157 emberölésről bizonyították csupán be, hogy ő volt az elkövető.

Lucast gyerekkorában folyamatosan verte prostituált anyja; egyszer emiatt három napig eszméletlen volt, és agykárosodást szenvedett, illetve ekkor vesztette el egyik szemét is. Gyerekként állatokat nyúzott meg élve, majd 14 évesen megölt egy 17 éves lányt – innentől gyakorlatilag nem volt megállás. Tíz évet töltött börtönben, miután meggyilkolta saját anyját. Végül szabadon engedték, mely után nem sokkal összebarátkozott a szintén sorozatgyilkos Ottis Toole-lal. Megismerkedésük után a nekrofil-kannibál páros egyszerűen csak örömszerzésből gyilkolt és erőszakolt meg nőket, vagy gyújtott fel embereket.

Lucas és Ottis Toole általában stopposokat, sofőröket, kamaszokat öltek meg, ugyanakkor Henry leginkább azoknak a nőknek megölését és megerőszakolását élvezte, akiknek a kocsija lerobbant, és azért intették le őket, hogy segítsenek nekik. A férfi megismerte Toole Becky nevű, 12 éves unokahúgát, akivel viszonyt folytatott. Későbbi elmondása szerint ő volt az egyetlen nő, akit szeretett – mégis végzett vele. Illetéktelen fegyverbirtoklásért csukták le, de a börtönben mindent bevallott. 2001-ben természetes halállal halt meg a börtönben.

Ed Gein

Ed Gein – más néven a plainfieldi hentes – összesen két nő meggyilkolását vallotta be, ugyanakkor több ember eltűnéséért lehetett felelős. Így ugyan az általa elkövetett gyilkosságok száma nem egyezik a sorozatgyilkosok definíciójával, ám rémisztő tettei számos horrorfilmet, és például Alfred Hitchcock Psychóját is inspirálták, ahogyan A texasi láncfűrészes gyilkosságok és A bárányok hallgatnak című filmek sorozatgyilkos karaktereit is.

A férfi fiú testvérével és anyjával élt együtt, és miután mindketten meghaltak, Gein temetőket kezdett látogatni, ahol kiásta azokat a női tetemeket, amelyekről úgy gondolta, hogy a leginkább hasonlítanak anyjához. Amikor 1957-ben egy gyanús eset után kiszálltak a házához, a rendőrök rettenetes dolgokat találtak: rábukkantak például egy eltűnt nő holttestére, aki egy gerendáról lógott fejjel lefelé. A nőt lefejezték és kibelezték. Annak a két nőnek, akiket megölt, testrészeit borzalmas dolgokra használta fel – a rendőrség a későbbiekben megtalálta a koponyákat, amelyekből tálakat készített, áldozatainak bőrével székeket húzott be, és öveket készített emberi mellbimbókból. Emellett az áldozatok bőrét rendszeresen hordta ruhaként is, mert arra volt kíváncsi, milyen nőként élni.

Elfogása után Gein nem került börtönbe, köszönhetően a szakértői véleménynek, amely szerint nem volt beszámítható, amikor elkövette tetteit. Élete hátralevő részét elmegyógyintézetben töltötte, ahol 1984-ben, 77 évesen halt meg.