Hallottunk pár gyilkosságról a híradókban, de gondoltátok volna, hogy ezek az országunk legkegyetlenebb sorozatgyilkosai?
Kiss Béla – a bábmester
Kiss Bélát, a magyar krimináltörténet egyik legismertebb alakját, „bábmesterként” emlegették, mert a bűncselekményeiben és az áldozatok kiválasztásában olyan kifinomult manipulációt alkalmazott, mintha bábokat mozgatott volna a háttérből. Nem egyszerűen brutális gyilkos volt, hanem pszichológiai játszmák mestere, aki a társadalom peremén élő nők bizalmába férkőzött, majd hidegvérrel ölte meg őket. Bűnözői pályafutása a 1910-es években zajlott, főként Budapest és környéke területén. A korabeli sajtó és a későbbi krimi-elemzések szerint az áldozatai elsősorban nők voltak, akiket különböző módon csábított el vagy kényszerített rá, hogy kövessék őt, majd brutálisan meggyilkolta őket.
Az elkapása 1916-ban a hatóságok gyanút fogtak, amikor egy házban különös fémhordókra bukkantak – a nyomozás során tizenhárom nő holtteste került elő. Kiss Bélát azonban valószínűleg sosem fogták el, eltűnt a frontról való visszatérése után.
Pándy András – a belga-magyar sorozatgyilkos
Pándy András 1927-ben született Magyarországon, majd később Belgiumban telepedett le, ahol a hetvenes és nyolcvanas években vált az egyik legismertebb sorozatgyilkossá. Összesen hét embert ölt meg, főként családtagokat és közeli ismerősöket, módszere pedig kivételesen kegyetlen és hidegvérű volt. Az áldozatai között szerepeltek a saját felesége, gyermekei, illetve rokonsága néhány tagja. A gyilkosságok indítékai összetettek voltak: Pándy anyagi problémákkal küzdött, családi konfliktusok és pszichés betegségek is szerepet játszhattak tetteiben. Az áldozatokat gyakran fojtogatással vagy szúrásos sérülésekkel ölte meg, és az elkövetés helyszínén különféle trükköket alkalmazott, hogy eltüntesse a nyomokat.
Az elfogása többéves nyomozás eredménye volt, mely során a hatóságok egyre több nyomra bukkantak a környezetében, többek között az eltűnt személyek után. A nyomozók egy helyi szomszéd jelentése alapján indítottak kiemelt vizsgálatot, amely végül Pándy lebuktatásához vezetett. A sorozatgyilkos elfogásakor a hatóságok találtak nála bizonyítékokat az áldozatok ellen, valamint az egyik tetthelyet is felderítették.
Pándy Andrást 1982-ben ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, ahol később meg is halt. Az ügye az egyik legismertebb sorozatgyilkos-ügy Magyarországon, amely a belga rendőrség és a magyar hatóságok együttműködését is megkövetelte.
Kovács Péter – A martfűi rém
Kovács Péter 1934-ben született Szolnokon, és a martfűi cipőgyár dolgozójaként vált hírhedt sorozatgyilkossá. 1957 és 1967 között több nőt gyilkolt meg különös kegyetlenséggel, miközben az első gyilkosságért tévesen egy másik férfit, B. Árpádot ítélték el és zártak börtönbe. Áldozatai általában fiatal nők voltak, akiket megtámadott, megerőszakolt, majd brutálisan meggyilkolt – gyakran erdős vagy elhagyatott területeken. Kovács a gyilkosságok után igyekezett eltüntetni a nyomokat, de a hasonló módszerek miatt a rendőrség később összekapcsolta a bűntetteket.
Elfogása 1967-ben történt, miután egy újabb áldozat holtteste előkerült, és a nyomozók végre az igazi tettesre kezdtek gyanakodni. Kovács vallomást tett, több gyilkosságot is beismert, köztük azt is, amiért korábban mást ítéltek el. A bíróság 1968-ban halálra ítélte, és még ugyanabban az évben kivégezték.
Ügye a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb botránya, mivel éveken át ártatlanul börtönöztek be valakit, miközben a valódi gyilkos továbbra is szabadon gyilkolhatott. A történetből 2016-ban „A martfűi rém” címmel film is készült.