Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ismerve országunk történetét, Budapest rengeteg ehhez hasonló hellyel rendelkezik….

Az Operaház macskája

Az operaházak és úgy általában a színházak világszerte kedvelt kiindulópontjai a kísértethistóriáknak. Ezen nem is kell csodálkoznunk, hiszen a csillogó színpad mögött többnyire zegzugos folyosók, öltözők, egy valóságos labirintus bújik meg. A párizsi és bécsi társintézményekhez csatlakozva a budapesti Operaháznak is sokáig megvolt a saját szelleme, egy Vera nevű macska. Az állat többnyire az üres nézőtér székei és az elegáns páholyok között bujkálva kisértett vagy a függönyök mögül világító szemeivel riogatta a nézőket és a munkatársakat. A szóbeszéd szerint a macska az épületben pusztult el és egy csodás, elhunyt énekesnőt keresett, aki egykor gazdája volt.

A Teréz körúti spiritiszta

1925 telén, mintegy két hónap után, gazdagon berendezett lakásában holtan találták az ünnepelt szépséget, Leirer Amáliát, egy gazdag holland kereskedő barátnőjét. A nyomozás nagy nyilvánosság mellett zajlott és több kérdést is fölvetett, az áldozat közvetlen hozzátartozói is gyanúba keverednek, mégis rejtély marad, hogy ki lehetett a gyilkos. A nyomozásba egy spiritiszta is bevonódott, aki azt mondta, kapcsolatba lépett a szellemmel, így biztosan állítja, hogy a bűnös egy korábbi pincér. A kísértettel diskuráló „szakember” történetének további részei egyáltalán nem pontosak, ez a rész helytállónak bizonyul. A Leirer-gyilkossághoz kapcsolódó hírverés pedig plusz töltetet adott a korszakban amúgy is divatos spirituális érdeklődéshez. Budapesten ekkoriban mindenki szeánszokra jár, Óbuda pedig valóságos spiritiszta központtá növi ki magát, ahol szinte minden kapualjban találni egy javasasszonyt vagy egy asztaltáncoltatót.

A Gellért-hegyi boszorkányok

A Duna fölött magasodó kopár sziklaorom, ahol Gellért püspök a pogányok lázadása következtében halálát lelte, gyógyító forrásaival és titkos kiszögelléseivel tökéletes volt arra, hogy a néphit már a középkortól fogva az ördöggel cimboráló boszorkányok, démonok, lidércek lakhelyeként tekintsen rá, sőt egyenesen boszorkányszombatok helyét lássa benne. Olyannyira, hogy köznevesült formában, vidéki periratokban is megjelent a „Gellért-hegyre járás” kifejezés azoknak a magaslatoknak a jelölésére, ahol állítólag az ördöggel cimboráltak.