Némelyik eléggé közismert, viszont pár még számomra is új volt. Az angol és skót számomra annyira nem volt meglepő ugyan, hiszen ismerve a sziget történetét, sosincs kizárva egy-két parás élmény.
A GLAMIS KASTÉLY
A skóciai Angus tartományban álló Glamis kastély Nagy-Britannia talán legismertebb kísértetkastélya: legendás hírnevét a 20. században csak tovább öregbítette, hogy itt nevelkedett gyermekkorában Elizabeth Bowes-Lyon, a jelenlegi angol királynő, II. Erzsébet édesanyja. A Strathmore grófok rezidenciája és szűkebb környezete évszázadok óta baljós és tragikus események színhelye volt: a hagyomány szerint 1034-ben a skót lázadók itt – azaz az erődítmény elődjében – gyilkolták meg II. Malcolm királyt, akinek vérnyomai állítólag a mai napig látszanak a tett színhelyén. A tragédiák később folytatódtak: az 1500-as években a kastély úrnőjét boszorkányság vádjával máglyára küldték, természetesen az ő kísértetét is számtalanszor látni vélték a szobákban és a folyosókon. Ugyanez a helyzet az Ogilvy família tagjaival is: a Strathmore-ok – ismeretlen okokból – a 16. században halálra éheztették a teljes baráti családot, akik üldözőik elől menekültek Glamisbe. Az igazi balsors azonban a következő évszázadban sújtott le Glamisre az akkori gróf, Patrick személyében, aki állítólag kora egyik legborzalmasabb természetű főnemese volt, kegyetlen, kicsapongó és bosszúálló, nyomoréknak született gyermekét pedig a helyiek szerint befalaztatta egy szobába. Ez az úgynevezett „szörny” talán a legismertebb Glamis minden hazajáró lelke közül: a néhai anyakirálynő saját elmondása szerint maga is találkozott vele. A 18-19. században a környéken szilárdan tartotta magát a hit, hogy a Strathmore-ok családjában elődeik rémtettei miatt minden generációban születik egy vámpírgyermek. A közeli Loch Calderben szintén gyakran véltek látni furcsa teremtményeket. A kastély mai urai természetesen hasznot húznak a hely legendáriumából, az uradalom látogatható, a turisták pedig özönlenek ide, hátha ők is összefutnak a különböző tornyokat és épületszárnyakat kísértő rémségek valamelyikével. A glamisi szellemjárásban hívők rendszerint azt sem felejtik el megjegyezni, hogy a vár három bibliai elnevezésű helyi falu, Jericho, Zoar és Pandanaram háromszögében fekszik.
A BORLEY-PARÓKIA
A Borley-parókiát 1863-ban építették egy sokkal régebbi épület romjain, és a következő évtizedekben Anglia legismertebb szellemjárta házai közé került: a lakók és a paplakban megfordulók – összesen több százan – egy kísértő apácáról, maguktól megszólaló harangokról, váratlanul becsapódó ajtókról és bizarr fényjelenségekről számoltak be. Harry Price, a természetfeletti események híres brit kutatója a ’30-as évek elején egy évre kibérelte az épületet, munkatársaival folyamatos ügyeletet tartva Borleyban, és több mint száz esetben észleltek megmagyarázhatatlan jelenségeket. Az épület 1939-ben leégett, de még a romok környékén is furcsa események történtek: mindezek akkor szűntek meg, amikor Price 1945-ben tisztességes keresztény szertartás szerint eltemettette azt a koponyát, melyet évtizedekkel korábban az akkori helyi tiszteletes neje talált az egyik szekrényben barna papírba csomagolva. A koponya a kísértetvadász szerint egy súlyosan beteg apácáé lehetett, de ő maga sem tudta kideríteni, pontosan mi is történt gazdájával. Évekkel később számos kollégája és ismerője szimpla szélhámosnak nevezte Price-ot, azt állítva, hogy a természetfelettiként beállított jelenségeket ő maga idézte elő. Az igazság már sosem derülhet ki, hiszen a szellemhajkurászás szakembere 1948-ban elhunyt, a parókiából pedig ma már egyetlen tégla sincs a helyén. Ám mintegy 30 év szünet után, a ’70-es években hasonlóan különös dolgok kezdtek el történni a közeli templomban is, így Borley legendája tovább él.