A koreai film után maradtam Ázsiában és újranéztem A vándorló palota című mesét, ami az egyik nagy kedvencem. A Ghibli stúdió meséi számomra nagyon közel állnak, így bármennyiszer újratudom őket nézni, anélkül, hogy megunnám őket.
A vándorló palota Sophie kalandjait követi végig, miután szembe került a Pusztaboszorkánnyal és menedékre lelt Howl kastélyában. Az átokülte Sophie igyekszik megtörni az átkot, miközben megszereti a kastélyban élő embereket – beleértve a nem éppen jó Howlt is.
Valamiért a japán mesékben mindig van valami különleges és a Ghibli féle mesékben mindig van valami tanulság is – vagyis legalább igyekeznek valami tanulságot is elénk tárni. Maga a rajzolás is valami fantasztikus. Nem is tudok nem elfogultan mesélni a filmről, hiszen annyiszor láttam már és minden alkalommal ugyanannyira imádtam.