Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a hónapot…. melóhelyzetben stresszes, de közben csendes is – vendéglátás januárban mindig kicsit lappang. Viszont munkatárs szempontból sokszor szaladtam volna falnak, mert egyikünk hozta a szokásos formáját már az első napokban és jönni akart be később meg hisztit lecsap, hogy mi az hogy ő nem mehet sosem haza hamarabb meg minden péntek-szombatot ő csinál (ami az ő választása volt).

Megvolt az első színházam idén, ami után le is betegedtem, mert munkatársaim közül is voltak betegek, így kb 4 napot hang nélkül töltöttem – persze szabit nem tudtam kivenni, mert nem volt senki aki helyettesítsen. Ennek példáját követve, mikor jeleztem hogy az egyik éjjeli portás nem csinálta rendesen a dolgát az egyik felmondott és akiről szó volt hajnalban elárasztott üzenetekkel, hogy mit képzelek magamról, hogy azt mondom, hogy a padló nem volt megcsinálva és hogy mit csapom a hisztériát, mert igenis megcsinált mindent, de emiatt majd megmondja hogy én mit hagyok magam után, mert amugy ő mindent is megtett értem stb. Én meg így néztem, hogy majdnem 50 évesen lecsap egy olyan hisztériát, aminek amugy semmi lényege, csak inkább szánalmas, miközben mikor váltottam, kitudja hány napos kaját sepregettem fel a padlóról reggel 8-kor, amikor még semmi vendég nem volt az épületben…

Ja és egy másik munkatársunk is felmondott, úgyhogy összesen van 6 dolgozó (4 management és 2 team), szóval teljesen le vagyunk szopatva, mert hiába jelentkeznek munkára, egyik se jut el az interjú részig sem. Ami szomorú, mert tényleg kellenek dolgozók, hogy ne legyen 6 teljesen kimerül munkaerő..

Szóval ez volt a január,. Túléltük valahogy és még hátra van 11 hónap – bár ki tudja, hogy ki marad arra a maradék hónapra…. 🙂