Ugyan sikerült elolvasnom még egy könyvet az új év előtt, viszont csak most jutottam oda, hogy ezt be is mutassam nektek.

A könyv több időben játszódik és két nézőpontot mutat be. Ezt értem úgy, hogy a fő ‘karakterünk’ egy fügefa, aki elmeséli az életét, hogy hogyan jutott el a napos Nicosiában az esős és szürke Londonba, és általa kapunk betekintést Kostas életébe lányával, Adával, az angol fővárosban, és hogyan találkozott Dephne-vel Nicosiában, miközben a hátterük hadakozott egymással. Kostas görög, Dephne viszont török, és a kis sziget két fele nem éppen barátságos egymással, így nagyon óvatosnak kellett lenniük. Ám Kostas és Dephne mindennel megküzdve, egy kis távolság után is egymásra találtak és szembe mentek mindennel, hogy együtt legyenek.

Maga a történet nagyon aranyos és mindenképp magába vonz, ahogy ráhangolódsz, viszont van egy szomorú felhangja is. A fügefa egy hatalmas metafora és ez a történet végére tudatosul az olvasóban, hiszen rájövünk, hogy az a szeretet, amit a fa érez Kostas és Ada iránt, az egy feleség és egy anya szeretete.