A gyerekek egy bizonyos korban elég érzékenyek a másvilágra és/vagy vannak olyan emlékeik, amiknek nem szabadna lenniük. Néhány bébiszitter beszámolt arról, hogy miket tapasztaltak meg, mikor egy-egy kisgyerekre vigyáztak.

• A barátnőmmel egyszer együtt vigyáztunk az 5 éves unokaöcsémre. Mivel a barátnőm maximálisan hisz a reinkarnációban, ezért úgy döntött, hogy a vicc kedvéért „teszteli” a kisfiút. Először megkérdezte tőle, hogy ki volt ő, mielőtt Mark lett volna. Mark erre azt válaszolta, hogy korábban karmester volt, majd olyan mozdulatokat mutatott be, mint egy igazi karmester. Hogy ebben mi a furcsa? Az, hogy az unokaöcsém vakon született, és a soha az életben nem láthatott karmestert vezényelni.
•  A bátyám kislánya 4 éves, és állandóan az „idősebb nővéréről” beszél. Még beszélni is szokott hozzá. Ám a kislánynak nincs nővére, mert az anyukája néhány évvel a születése előtt elvetélt. Erről azonban nem tud az unokahúgom.
• Amikor az unokaöcsémre vigyáztam, az éjszaka közepén arra riadtam fel, hogy a gyerek ordít, mint a sakál, mert azt hitte, van valami az ágya alatt. Megnéztem és mondtam neki, hogy nincs ott semmi, bújjon vissza az ágyba. Erre azt válaszolta: „Persze, hogy nincs, mivel már a hátad mögött áll.”
• Évekkel ezelőtt az egyik jó barátom 3 éves kislányára vigyáztam. Tisztában voltam vele, hogy nem rajong az esti lefekvésért. Amikor nyafogni kezdett, azt mondtam neki, hogy az ilyen kislányoknak, mint ő, már ágyban a helyük ilyen későn. A gyerek erre a szoba túlsó végébe mutatott és megkérdezte: „És mi a helyzet azzal a kislánnyal?” Rajtunk kívül senki más nem volt a szobában.
• Az 5 esztendős Jack-re vigyáztam, amikor egyszer csak azt mondta, hogy egy Jacob nevű favágó ül mellettem a kanapén. Látva az értetlenségemet, hozzátette, hogy ne aggódjak, mert Jacob-nak nincs keze, úgyhogy nem tud bántani.
• Egy 4 éves kisfiúra vigyáztam, mert a szülei moziba mentek. Este lefektettem a kissrácot, majd bekapcsoltam a tévét, hogy azt nézzem, amíg a szülők haza nem érnek. Másnap az apuka felhívott, és elmondta, hogy a fia azt mesélte, hogy előző este sokáig a hálószobája ajtajában álltam szótlanul, bámultam őt és csak mosolyogtam. Annyira összezavarodtam, hogy azt sem tudtam, mit mondjak erre az őrültségre.
• Évekkel ezelőtt az egyik barátom kislányára vigyáztam. Ők egy olyan lakásban laktak, aminek volt egy erkélye, hatalmas üvegajtóval. A kislány egyszer odasétált az ajtóhoz, majd egy percig, mozdulatlanul bámult kifelé. Ezután hirtelen megfordult, hozzám szaladt, és azt kiabálta, hogy „Ijesztő! Nagyon ijesztő!”. Ezt követően fél óráig nem mászott ki az ölemből. Ringatnom kellett. Amikor azt hittem, hogy megnyugodott, akkor félelemtől elkerekedett szemmel azt ismételgette, hogy: „A sötétség befelé jön”.
• Nemrég az általános iskolai évkönyvemet nézegettük az 5 éves unokahúgommal. Amikor a 2. osztályos osztályképemhez értünk, a kislány rámutatott egy fiúra a fotón, és felkiáltott: „Nézd! Úgyan úgy néz ki, mint Nicolas!”. Megkérdeztem, hogy ki az Nikolas, mire a kislány azt válaszolta, hogy az a fiú, aki a szekrényében lakik, majd úgy lapozgatott tovább, mintha mi sem történt volna.