Mivel már nem sok van hátra októberből, így igyekszem úgy tervezgetni, hogy amiket összegyűjtöttem ki tudjam tenni és maradjon hely egy kis extrának. Így Európa legijesztőbb helyeinek az első része jön. Jó olvasást.

Csehország

Csehországban, egy órányi autókázásra Prágától, Kutna Horában található egy gótikus kápolna (Sedlec Ossuary), ahol megdöbbentő látvány fogadja a belépőt: az egykori pestisjárvány áldozatainak mintegy 40 000 csontvázából készült bizarr dekorációk díszítik a templom belsejét. Koponyákból, lábszárcsontokból font címerek, csillárok, gyertyatartók merednek fenyegetően a turistára. 1870-ig ezek a csontok békésen hevertek a katakombában, mígnem egy helyi fafaragó, Frantisek Rindt bele nem kezdett a hátborzongató munkába. Az eredmény: sokkoló csontvázművészeti galéria.

Brno egyik látványosság a zsugorított barátok kriptája. A kapucinusok 17. századi Szent Kereszt templomának alagsorában korábban több mint száz barát mumifikálódott teste feküdt. A természetes bebalzsamozás a helyiség klímájának köszönhető, melynek következtében a testek viszonylag épségben megmaradtak. A város előkelősége közül is sokan választották ezt a temetkezési formát, illetve egyszer egy szerencsétlen nőt élve temettek el a kriptában.

Az ijesztő és titokzatos Szent György templomot (Kostel svatého Jiří, cseh nyelven) Manětín község mellett a „szellemek templomának“ is nevezik. Annak ellenére, hogy 1958-tól védett kulturális örökség, nincs jó állapotban. 2012-ben 32 álló és ülő gipsz szobrokat állítottak ki, amelyekkel a templom bevételét szerették volna növelni. 2017. szeptember 18. óta tetőfelújítás miatt zárva van a látogatók előtt.

Észak-Oszétia

Észak-Oszétiában, a halál völgyének is nevezett Dargavs dimbes dombjait apró házacskák tarkítják, melyeket a halottak szellemei lakják. A domboldalakon sorakozó, jellegzetes, kúpos tetejű, kaptárra emlékeztető építmények valójában sírkamrák, melyek története a 16. századig nyúlik vissza. Minden házacska egy-egy oszét család temetkezési helyéül szolgált. A házak klímája olyan hűvös, hogy a holttestek évszázadokon keresztül mumifikálódott állapotban maradtak. Ma már többnyire csak csontokat láthat a bátor turista, amiket a sírrablók nem kímélnek. A helyi legenda szerint azok, akik ellátogatnak ide, soha nem térnek haza. Kivéve, ha maradt elég benzin az autójukban.

Litvánia

Több mint 100 000 kereszt egy hegyen, a legnagyobb összevisszaságban. Lenyűgöző, ugyanakkor baljós hangulatot árasztó látvány. Vilniustól három, Rigától két óra vonatút. Bár úgy néz ki, mint valami kaotikus temető, itt sosem voltak sírok. Az eredete nem egyértelmű. A legvalószínűbb magyarázat, hogy az 1831-es Novemberi felkelés áldozatainak hozzátartozói állítottak jelképes sírt szeretteiknek, akiket nem állt módjukban ténylegesen eltemetni.

Olaszország

A római Santa Maria csontkriptát a cseh Sedlec Ossuary ihlette. Az öt gyertyafényes kápolnára felosztott kripta 4000 halott szerzetes csontjait őrzi. Egy kapucinus bíboros utasítására a csontokat a falakon helyezték el, előttük térdepelve imádkoztak a szerzetesek minden éjjel. „Ami most te vagy, olyanok voltunk mi is. Amilyenek most mi vagyunk, olyan leszel te is” – olvasható a csontvázak melletti feliraton a memento mori.

A szicíliai felszín több mint 8 ezer múmiát rejteget, amelyeket a kapucinus szerzetesek helyeztek el. Az eredeti temető később a nemesség temetője is lett, és már nem csak a halott szerzetesek, hanem a gazdagabb állampolgárok számára is szolgált. Mindez nagy vonzerőt jelent a turisták számára, többek közt a kapucinus testbalzsamozás lenyűgöző módja miatt is. Különös figyelmet szokás szentelni a két éves Rosalia Lombardo múmiájának, aki úgy fest, mintha csak aludna.

Ezt a szigetet igazából nem tudod közelről megvizsgálni – ha megpróbálod, rendőrök állják utadat. Bár csak nappal – éjjel talán oda is csónakázhatnál valahogy, titokban… De valószínűleg nem teszed meg. A Velencétől nem messze fekvő Poveglia nem volt több egy bájos, romantikus és nyüzsgő szigetnél, egészen a középkori pestisjárványig. Ekkor teljesen megváltoztatták a funkcióját: ide szállították a pestissel fertőzött embereket, hogy igyekezzenek megelőzni a halálos járvány tovább terjedését az országban. Ám akit ide hoztak, az valószínűleg jól tudta, hogy a szigetről már nem lesz visszaút – borítékolható volt a halála. Ennek okán a szigetet kb. 200 ezer holttest borította el, amelyeknek maradványai szanaszét hevernek a földjén ma is. De ez még nem minden. Később, a 20. század elején elmegyógyintézetet is építettek Poveglián. Az épület mindmáig ott áll, és a néhány fotó alapján, amelyeket bátor és elszánt fényképészek készítettek – valószínűleg bonyolult engedélyeztetés árán – hátborzongató hely lehetett.  Pláne tudva azt, hogy ebben az elmegyógyintézetben valóságos emberkínzásokat követett el egy orvos, kísérleti célokkal. Altatás vagy érzéstelenítés nélkül végzett rajtuk mindenféle műtéteket, például az agyukból metszett ki darabokat annak kipróbálásaként, hogy megszüntethetőek-e a fájdalmaik. Ráadásul a megkínzott páciensek mindeközben még a haldokló pestisesek hörgéseit is hallgathatták. 

Románia

A legtöbb horrorra éhes turista egyetért abban, hogy ebben a témában Románia a maga Drakula-sztorijával a legcsábítóbb célpontok egyike. Az egyik legkülönlegesebb helynek tartott Hoia Baciu, (bácsi erdő) Kolozsvár mellett furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségek színhelye. Egyfajta Bermuda-háromszögként működik, emberek tűnnek el errefelé, ufók és kísértetek jelennek meg tisztásain.

Bár maga az erdő is eléggé ijesztő, a benne található Ördög-szakadék (The Devil’s Precipice) kétségkívül rádob a hangulatra. A legenda szerint egy száműzött több száz évvel ezelőtt egy jó adag kincset rejtett el a területén, amire a kincskeresők balszerencséjére a gonosz szellemek is rátették a kezüket. A szellemek azóta is ott lebegnek felette, és azok, akik megpróbálták megtörni a varázslatot, állítólag ember testű, de bika fejű lényekkel találkoztak. Mások többhetes céltalan bolyongás után egyszerűen megőrültek, majd eltűntek – testükre pedig kilométerekkel arrébb találtak rá.

Franciaország

A bizarr helyek listáján a legelőkelőbb helyet a párizsi katakombák foglalják el, de hatásában azért a palermói sem marad el mögötte. A 16. században keletkezett katakombák jelenleg csaknem 80 000 ember csontváz otthonai. A katakomba első „lakója” Silvestro Gubbio, egy kapucinus szerzetes volt, akinek a testét bebalzsamozva helyezték örök nyugalomra 1599-ben. A temetkezésnek ez a formája az ő nyomán vált általánossá és számos gazdag palermói döntött úgy, hogy követi példáját. A katakombában nemek és társadalmi hovatartozás szerint külön járatokban temették a polgárokat. Manapság az egyik legsokkolóbb látvány, amivel valaha találkozhatunk.

A középkorban a legendák szerint ezekben a földalatti járatokban laktak az ősi szellemek, akik az alvilág istenének, Hádésznak voltak a küldöttei és néha a felszínre is feljöttek körülnézni, kísérteni. Ma az alagútrendszer 600 kilométer hosszan húzódik Párizs alatt, javarészt feltáratlanul. A tapasztalatlan turisták igen könnyen eltévednek a földalatti labirintusban, hiába a szervezett keretek, lemaradnak a csoporttól és csak nehezen tudják megtalálni őket. Ha valakit nagy nehézségek árán mégis megtalálnak, legtöbbjük furcsa hangokról, kísértetekről, szűk folyosókról és emberi csontokról számolnak be. Így ez a kísérteties hely a legrémisztőbb a világon.

Lengyelország

A lengyelországi Kudowa-Zdrój koponyakápolnája különleges csontmozaikkal büszkélkedhet. A bizarr dizájn egy cseh pap és egy helyi sírásó közös munkája, akik a harmincéves háború áldozatainak csontjaiból dolgoztak. Mintegy 3000 csontváz felhasználásával 18 évig dolgoztak a „nagy művön”. A kripta további 21 000 csontvázat tartalmaz, valószínűleg a két alkotó is közöttük található.

Rögtön egy szomszédos országban rálelhetsz egy hátborzongató helyszínre. A prágai Régi Zsidó Temetőt (Židovský hřbitov) a 15. században használták. Akkoriban a zsidó lakosságot kötelezték arra, hogy hozzátartozóikat a saját városukban temessék el. Ennek eredményeképp temérdek sok holttest halmozódott itt fel – az utolsót 1787-ben temették. A halottak közt a legismertebb Júda Löw ben Becalél rabbi, aki a legenda szerint egy titkos, misztikus rituálé, a kabbala segítségével életet varázsolt egy műemberbe, akit Gólemnek nevezünk. A Moldva folyó partjáról gyűjtött agyagból gyúrta őt össze, majd Isten nevével ellátott papírokat dugdosott a szájába, ezáltal kényszerítette őt parancsainak teljesítésére. Ám ha a papírt elvette, akkor a Gólem újra élettelen agyagtömbbé vált. Úgy tudni, hogy a rabbi által darabokra tört Gólem agyagtörmelékeit a prágai Régi-új zsinagóga padlásán őrzik. Amikor megtelt a temető területe, a felfoghatatlanul sok holttestet egymás alá kezdték el tovább temetni. Ennek köszönhetően nem kevesebb, mint 12 rétegben fekszenek a csontvázak, és több mint százezren vannak. A síremlékek száma nagyjából 12 ezer; a sírköveken lévő szimbólumok a családok származását, nevét és foglalkozását árulják el: például a zenész sírkövén hegedű, a szabóén olló, a nyomdászén könyv látható. A temető látványa az egymás hegyén-hátán zsúfolódó, immáron megkopott, ide-oda dülöngélő sírkövek miatt hidegrázós.

Ausztria

Mesés városka az ausztriai Hallstatt a hegyoldalon egymás fölé kapaszkodó házaival. A mindössze 1000 lakosú helység gótikus templomának kertjében bizarr szokás dívik. A holtak maradványait időről időre kiássák, csak a koponyákat tartják meg, melyeket fehérítés után az illető személyi adataival, illetve különböző virág és növényi motívumokkal pingálnak ki. Nem valami furcsa perverzióról van szó. A magyarázat egyszerű. Mivel a kis városban az élők számára is korlátozott hely áll rendelkezésre, a temető már az 1700-as években megtelt, a halottak exhumálásával és a koponyák katalogizálásával teremtettek helyet az újabban megboldogult polgároknak.