Igyekszem minél több új sorozatot elkezdeni és nem csak a komfort sorozataimat kezdeni el újra és újra. Így találtam rá erre a sorozatra is.
A sorozat Sahmaran mitológiáját foglalja magában, amely egy női fejű, kígyótestű lény az indoiráni és türk folklórban. A sorozatban ŞahsuT követhetjük végig, aki Isztambulból költözött le Adanába, hogy előadásokat tartson. A költözés jól is jön, hiszen anyai nagyapja is a kisvárosban lakik, aki még gyerekkorában elhagyta a lányát. Ott tartózkodása alatt találkozik a szomszédban élő titokzatos családdal, akik szerint Şahsu a kulcs Sahmaran eljöveteléhez.
Eddig nem igazán néztem török sorozatokat, egyszer nagyon régen volt egy, amit néztünk a szüleimmel, az Ezel sorozat. Viszont meg kell, hogy mondjam, eléggé magába szippantott ez a kígyós alaptörténet, bár néha-néha nagyon kiszámítható volt.
Egy kis ismertető a Sahmaran hiedelemről:
Sáhmárán története a közel-keleti irodalomban megjelenik többek között Az Ezeregyéjszaka meséiben és a Dzsámászp-náme-ben. A történet főképp Anatólia keleti részén van jelen, illetve Törökország délkeleti és keleti régióiban (ahol kurd, arab, asszír és török közösségek élnek). Dzsámászp-náme
A történetnek számos verziója létezik. Az egyik verzióban Sáhmárán találkozik egy Dzsámászp nevű fiatalemberrel. Dzsámászp egy barlangban reked, miután barátaival mézet akar lopni, a barátai pedig a barlangban hagyják. A férfi a barlangot felfedezve rábukkan egy járatra, mely egy olyan kamrába viszi, ahol egy gyönyörű, mitikus kert található, fehér kígyókkal és Sáhmáránnal. Sáhmárán és Dzsámászp szerelembe esnek és együtt élnek a barlangban, a kígyók úrnője pedig megtanítja a férfit a gyógynövények használatára. Dzsámászp azonban visszavágyik a felszínre, de megígéri Sáhmáránnak, hogy titokban tartja a létezését. Eltelik több év, mikor is Tarsus királya megbetegszik és a vezír felfedez egy gyógymódot, melyhez Sáhmárán húsára van szükség. Dzsámászp elárulja az embereknek, hol él Sáhmárán. Az úrnő azt mondja nekik, főzzék meg egy agyagedényben, kivonatát adják a vezírnek, a szultán pedig egye meg a húsát. Az emberek a városba viszik Sáhmáránt és meggyilkolják. A szultán megeszi a húsát és meggyógyul, a vezír megissza a kivonatot és meghal. Dzsámászp megissza Sáhmárán levét és így hozzájut a bölcsességéhez: orvos válik belőle. Az Ezeregyéjszaka meséi
A kígyókirálynő története szerint egy görög filozófus fia, Hászíb Karím al-Dín beleesik egy ciszternába, de sikerül kimenekülnie és egy kígyófészekben találja magát, ahol megismerkedik a vezetőjükkel, Jamlíkhával („a kígyók királynője”). Hászíb egy idő után visszavágyik a felszínre, de a kígyók királynője figyelmezteti, hogy betér majd egy fürdőbe és ez Sáhmárán halálához fog vezetni. Hászíb megígéri, hogy sosem megy fürdőbe. ám ahogy Sáhmárán megjósolta, a férfi mégis betér egyszer egy fürdőbe, mely olyan események láncolatához vezet, melynek végén a gonosz vezír előhívja a kígyók királynőjét a rejtekéből. Sáhmárán arra utasítja Hászíbot, hogy darabolja fel őt, főzze meg és a levest ossza el három üvegcsébe. Az elsőt a vezírnek kell kapnia, Hászíbnak a másodikból kell innia. A gonosz vezír megissza az első üvegcsét és meghal, Hászíb megissza a másodikat és minden tudást megszerez.[13] Ulrich Marzolph(wd) iszlámkutató és Richard van Leewen valláskutató szerint a Hászíb a perzsa Dzsámászp név arab nyelvű változata.