Ez a sorozat már egy ideje a listámon van, de csak mostanában kezdtem neki és elég hamar végeztem is vele, hiszen mindig ment a háttérben.

A sorozat az Agymenőkből ismert Sheldon Cooper fiatalkorát ismerteti meg velünk, az ő narrálásával, hogy milyen volt gyerekzseniként felnőni és milyen nehézségei voltak, amikor éppen nem ő volt a központban. Hiszen ilyen is megesett, mikor a családtagok éppen valamilyen komolyabb dolgokkal küzdöttek meg. Sheldon maga a kis idegesítő görcs, önző és nem érdekli mások véleménye, ösztönösen bánt meg mindenkit és nem is érdekli – nagyon sokszor felpofoztam volna. Húga, Missy, okos testvére árnyékában nagyon sokat változik és lázad, ami persze bajba juttatja olyanokért is, ami éppenséggel nem az ő hibája. Bátyjuk pedig igyekszik megtalálni a helyét a világban, iskolai végzettség nélkül.

Ahogy nőnek fel, úgy fejlődnek ki a karakterek – mind a gyerekek, mind a felnőttek. Ahogy a vége felé a család még összetartóbbá vált és George, az apa, elvesztése után még jobban számíthattak egymásra, megmutatta a színészek tehetségét is, ahogy vászonra hozták a fájdalmat.