Az Oroszlánkirály Disney mese gyerekkorom legmeghatározóbb mesèje. Nem csak azért, mert velem egyidős, hanem képesek voltunk nonstop nézni nővéremmel videókazettán.
Tinédzserkoromban fedeztem fel a musicalt, amiből ugyan akkor mèg nagyon minimálisat értettem, de tudtam, hogy egyszer szeretnèm èlőben, a színpadon látni. Ez most meg is történt.
Egyszerűen zseniális volt. Ahogy felemelkedett a függöny és megszólalt az első hang, bennem azonnal eltört a mécses és tudtam, hogy elértem valamit: nem csak azt, hogy màr anyanyelvi szintre fejlesztettem az angolom, hanem hogy végre eljutottam oda, hogy megnèzhettem a színpadon álmaim musicaljèt. A díszlet, a jelmezek, a színészek fantasztikusak voltak – és az mellékes, hogy beleszerettem pár hiénába, Zordonba és Mufaszába csak ránézésre, a hangjuk és játékuk csak ráadás volt.
Amikor a Hádészvárosra azt mondtam, hogy örökélmény, ez viszont egy főemlèk, beágyazódva az agyamba 🙂