Az Agymanók számomra az a mese, aminek ha az első részét moziban néztem meg (és azóta milliószor is megnéztem még), akkor a második részét is a moziban fogom megnézni. Úgyhogy ahogy eljött a szabadságom és amugyis Londonban töltöttem pár napot, betértem egy moziba.

Kezdeném azzal, hogy a Pixar eleve gyönyörű meséket készít – és itt most nem a történetre gondolok, hanem a rajzra. Egyszerűen eszméletlen mennyire tehetséges rajzolóik vannak – minden apró vonás és mozdulat tökéletes.

Na de a történet… Riley-t tinédzserként látjuk viszont és éppen most kezdi a kisgimit, ahol is egyre jobban beleveti magát a hokizásba, ami által barátokat is talál. Ám a tinikkorral együtt sok minden más is megjelenik: a tested és az elméd is változik. Kapunk 4 új személyiséget az eredeti quartett mellé, mégpedig Szorongás, Irigység, Uncsi és Ciki személyében és ők azonnal át is veszik a fejhadiszállást. Riley egyre nagyon kihívásokba viszi magát és ezáltal elhanyagolja a legjobb barátaim, megtapasztalja az első pánikrohamát és minden összeomlik körülötte. Szerencsére Derű és barátai éppen időben térnek vissza száműzetésükből, hogy megmentsék Riley-t.

Őszintén a második része a mesének inkábba tinédzserek és a felnőttek körében talált nagyon megértésre, hiszen az iskola és a munka által felállított követelmények és stressz helyzetek minden porcikánktól kiveszi az erőt és sokszor a határainkat feszegeti.

Nagyon szép mese volt és mindenképp ajánlom megnézni, ha még nem tettétek.