Az elmúlt másfél hónapban jó sok bejegyzést láthattatok tőlem, ami sokszor be volt időzítve, tekintve az össze-vissza beosztásomat. Viszont most egy kicsit vissza lesz véve, hogy egy kicsit összetudjam szedni magam és felzárkózzak minden szempontból.

Jelenleg van egy csöpp végkimerültség, hiszen az, hogy folyamatosan én voltam híváson és engem tettekbe kismillió kettős műszakra, nagyon befolyásolt mindent. Az is, hogy elegem lett, hogy mindig engem hívnak be, azzal, hogy ugysem mentem volna sehova, de ha állandóan engem hívtok, akkor nem is tudok sehova sem menni. Az is érdekes, hogy nem egyszer beszéltem meg főnökkel, hogy nem akarok több kettős műszakot, mert ez az egyik indok, hogy eljöttem az előző munkahelyről és gyűlölöm, egy ideig nem is adott, de március óta állandóan megjelenik 1-2 és az elmúlt 2 hétben kb mindennapom ilyen volt, plusz a szabadnapjaim sem voltak együtt, nehogy pihenjek rendesen… És tervezd így az életed.

Szerencsére végre sikerült úgy adnia szabadnapokat, hogy 3 szabadnapom volt egyben (vasárnap, hétfő és kedd), ami viszont nagyon jól jött, mert tényleg végkimerültségen voltam és a bokám, amelyikben ugyanaz az izom többször sérült, már annyira fájt, hogy szabi előtti szombaton kb sírtam (amikor azt érzed, hogy a fájdalomtól szó szerint ég a hely). Azokon a szabadnapokon nem is terveztem semmit, csak pihenést, bár így sem ültem meg a fenekemen, de mégis kíméltem a bokámat. Az egyetlen szocializálódás, amit megengedtem magamnak a HR-es srácunk volt, aki behozta az egyik kutyusát és bekopogott hozzám bemutatni. Ezenkívűl aludtam és tanultam.

Felzárkózás szempontjából a következők a terveim: a blogon majd folytatódik a kirándulós sorozat, ahol bemutatom a maradék helyeket, ahol jártam Angliában és Skóciában, aztán igyekszem felzárkózni Amy könyvével is – az elmúlt másfél hétben nem is volt energiám semmit sem olvasni, ami szomorú. Július vége felé szerintem lesz 1-1 színházi bejegyzés is. Eddig egyet foglaltam le, viszont tervezek többet is ha még vannak helyek (és nem túl drága árak). 🙂