Ugyan a legelső dolog, amit megláttam, amikor feljöttem az utazásom napján a metróból a Szajnán kívűl, az a Notre Dame volt, csak másnap mentem megint arra. Nem meglepő módon hatalmas nagy tömeg volt körülötte, mikor ténylegesen arra mentem, úgyhogy csak a híd másik oldaláról csodáltam és gondolkoztam azon, hogy Quasimodo merre járhat éppen a templomban (tudom, hogy egy mesehős, de néha vannak ilyen gondolataim is).

A Notre-Dame Párizs legismertebb gótikus stílusú temploma, a Párizsi főegyházmegye főszékesegyháza. Monumentális méreteivel és díszítettségével különleges hatást gyakorol a szemlélőkre. A Notre Dame francia kifejezés, jelentése: „Mi Asszonyunk”.

Alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa, ezután egészen 1345-ig folyamatosan építették. A történelem során többször felújították. 1804. december 2-án itt koronázták meg I. Napóleon francia császárt. 1845 és 1878 között az eredeti terveknek megfelelően felújították.

A Notre-Dame kőből épült, a nagy gótikus középkori templomokra jellemző keresztboltozatos megoldással, faragott kőcsipkékkel. A Notre-Dame beltere a maga öt hajójával szintén hatalmasnak számít, ugyanis az egész épület az egyház diadalát hivatott hangsúlyozni. Ehhez méltóan a Notre-Dame orgonája (Le grand Orgue) is hatalmas zenei kincs. 1730-ban, XVI. Lajos francia király utasítására ötmanuálosra bővítették, és 46 regiszteres lett.

2019. április 15-én késő délután kigyulladt a székesegyház felállványozott tornya és tetőszerkezete. Az oltáshoz legalább 400 tűzoltó érkezett a helyszínre. A lángok a templomépület felső részében csaptak fel, ahol felújítási munkálatok zajlottak. A tűz következtében összeomlott a katedrális kúp alakú tornya, a huszártorony, a tetőszerkezet kétharmada pedig megsemmisült. Három nappal az eset után a francia bűnügyi rendőrség vezetője bejelentette, hogy feltehetően rövidzárlat okozta a tüzet.

Forrás: Wikipédia