Kezdeném azzal, hogy Szent Dávid a walesiek védőszentje.

A walesiek minden év március 1-jén megünneplik védőszentjük Szent Dávid napját és ezzel együtt a walesi kultúrát. Szent Dávid időszámításunk után 589-ben halt meg ezen a napon. A walesi emberek szerte a világon felöltik a hagyományos walesi népviseletet és Wales nemzeti jelképeit igyekeznek magukon viselni, és ünnepekkel, felvonulásokkal, koncertekkel emlékeznek erre a napra. A hagyományos étel ezen a napon a cawl, amely egy póréhagymából és más helyi terményekből készült leves. Szent Dávid több zarándokúton is részt vett, és vallási központokat alapított Angliában és Walesben több helyen is. A Szent Dávid Katedrálisban (Pembockshire) őrzik a hamvait, amely igazi zarándokhellyé vált.

David tanítói és aszkéta híre terjedt szerte a Kelta világban. Beceneve – Dewi Ddyfrwr, David the Waterman – a kelta szerzetesek szigorú kenyéren és vízen élésére utalt. Sok hagyomány és legenda kapcsolódik nevéhez. Amikor egyszer Ceredigion-ban zsinatot hirdetett a tömegnek, a föld megemelkedett alatta egy kis dombot alkotva, hogy az emberek jobban hallják amit mond, majd egy arany csőrű galamb repült a vállára, jelezve szentségi mivoltát.

Hagyományok: A gyerekek koncerteken vagy az eisteddfod-on vesznek részt . Korábban az iskoláknak volt egy fél szabadnapjuk, de ezt a gyakorlatot hivatalosan törölték. Néhány intézmény azonban továbbra is gyakorolja. A hagyomány szerint az emberek walesi szimbólumokat, például póréhagymát és nárciszt viselnek , vagy Szent David zászlaját kitűzik.

Források: AngolKalauz