Őszintén reméltem, hogy belépve az új évbe, az évvégi agyfasz (már bocsánat a kifejezésért) visszavonul egy kis időre… de eljutottam addig a pillanatig, hogy elegem van.

Nagyon sok órát dolgozom – ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy egy nap 10-11 órákat tolok és másnap reggel jöhetek vissza egy újabb 10 órás műszakra. Hónap végére kaptam kettészedett napokat, amiket nem akartam (pláne, hogy az lett megbeszélve, hogy nem ad nekem több ilyet, mert többször mondtam, hogy nem akarok több ilyen napot) és egyiket egyben toltam le – ami azt jelenti, hogy a tervezett 10 órám lett 16, mert a beosztás hülyén lett megoldva és nem hagyhattam az újoncot egyedül…

Úgyhogy aktívan keresek munkát és albérletet, mert ez egyszerűen nem elviselhető. Plusz folyamatosan meg az ujjal mutogatás és ha úgy adódik, akkor engem vesznek elő, mert miét is ne – az mindegy, hogy amugy főnök csinált valamit..

Lelkiekben már nagyon készülök a szabadságomra, hiszen nem csak fizikailag fáradtam el (mégha kapok szabadnapokat), hanem érzelmileg és mentálisan is. De nem omolhatok össze, mert nem szabad… legalábbis publikusan nem – meg nem is engem magamnak.

Bár szerencsére semmi olyan komoly gondot nem észleltem magamban, mint Butlins utolsó évében. Úgyhogy még mindig tartom magam a gyakorlatomhoz és lefoglalom az agyam.

Ennyi lenne mostanra. Szurkoljatok, hogy sikeresen találjak egy új helyet és lakhatást hamarosan 🙂