Ez a második próbálkozásom, hogy írjak egy olyan helyzetjelentést, ami nem csak ‘eldobtam az agyam’. Hát lássunk is neki..

Ugyan októberben nem írtam blogot, mert azt a hónapot a Spooktoberre kalkuláltam be (és remélem tetszettek a bejegyzések), így elég sok káoszt nem is osztottam meg – az előző próbálkozásomban benne lettek volna részletesebben, de perpillanat igyekszem túllépni rajtuk.

Minden egyes nap azzal találkozom, hogy egyáltalán nincs csapat munka és ha tegnap főnök nem szól nekem, hogy nézzem már meg, hogy végül van-e szoba lefoglalva egy kollégának az egyik testvérhotelből, akkor szerencsétlen nem fog tudni hol aludni – mert az sem jó hétre lett betéve a rendszerben. Nem mondom, hogy nekem nincs már mit tanulnom, mert kb naponta írok a foglalós csajoknak, ha valamit nem tudok, de ennyire még én sem tudom elrontani… Na mindegy. Ezenkívűl amugy ez a ‘nincs csapatmunka’ megszólalásom annyiban merül ki, hogy mindenki képes hamar lekoccolni, hiába van még mit csinálni, de ha én mennék hamarabb, akkor ne menjek már, mert sose lesznek kész – de az elmúlt pár hétben én már beközöltem, hogy nem érdekel; ha ők képesek itthagyni engem a szarban és éjfél után az éjjeli portás rugdos ki, hogy majd ő befejezi nekem, mert akkor semmit nem fogok aludni, akkor én is szarban hagyhatom a srácokat. Természetesen az éjjeli portásnak jövök egyel, pláne, hogy vasárnap reggel én rugdostam ki, hogy menjen pihenni egy 12 órás műszak után (mert ő az egyik mosogatósunk is) és rengetegszer kisegített.

Viszont az elmúlt 2 hétben sikerült kivenni pár nap szabit, mert a szüleim jöttek meglátogatni. Eltöltöttek itt egy napot/estét és mentünk 5 éjszakára Londonba. Annyi mindenséget is vásároltunk meg ettünk… Apu megvett nekem egy Harry Potteres varázspálcát (Halálfalós és gyönyörű), mert sose vagyok otthon karácsonykor és sosem tudnak nekem mit venni (könyvek talán???), de még mindig ámulok azon a pálcán, annyira szép. Plusz vettem egy bakancsot, ugyan nem meleg, de gyönyörű és Doc Martens (mert szerintem a téli bakimat kinőttem, de vannak még reményeim) – van benne egy nagyon szép rószavarrás és először a fekete varratosba szerelmesedtem bele, de abból nem volt méret, aztán rájöttem, hogy a piros varratos is nagyon szép (aztán anyum is megvette ugyanazt, csak szülinapijára, ami decemberben lesz). Meg beszereztem egy csomó szép pólót meg inget, amit tudok melóban is viselni és persze nem hagyhattam ki, hogy ne vegyem valami Grincseset idén sem (nem is én lennék). Ja és könyveket is vettem 🙂

November 3-tól már vissza is tértem a valóságba és miért is ne lenne egy normális hétvégénk melóba: szombaton beázott az éttermünk egyik része. Szerencsére nem a felső étterem, ahol egy babaváró volt. De ezután amugy sem használhattuk azon az estén az éttermet, mert én mint paranoiás, nem akartam, hogy újra lezúduljon a víz, megcsússzanak az emberek a padlón stb. Másnap reggelre már úgy voltam vele, hogy engedek be embereket reggelizni, mert a padló már felszáradt, mégha a plafon nedves maradt egy kicsit. Elvileg tavaly is volt már ilyen és most javíthatják meg újra. 3 hétig 2 szobánk volt lezárva, hogy javítják a fürdőszobát, az egyik készen is lett; és most még egy szobát zárnak le, hogy megnézzék, hogy onnan jött-e a víz le az étterembe.

Még egy téma.. Nem tudom említettem-e már, de tanulok. Perpillanat az egyik kurzusom stoppon van, de majd folytatom azt is és belekezdtem egy Mentális Egészségi Elsősegélynyújtó kurzusba. Már az utolsó modulokat rugdosom és rengetek újabb információt tudtam meg és segítséget is nyújt, hogy hogyan hasznosítsam őket.

Erre a kurzusra amugy Facebookon találtam rá és eddig mindig csak túlgörgettem rajta, mert nem nagyon hittem el, hogy tényleg egy egyetem fizeti ki nekem a tanulást. Aztán felmentem az oldalukra, végig gögrgettem az egyetemek oldalait is és amíg egyre több infót gyűjtöttem, hogy nem a Facebook akar lehúzni, hanem ez az egyetemi oldal hírdette meg, akkor azt mondtam, hogy végülis bevállalom. Van egy tutorom, aki leosztályozza a beadandóimat és már aratok is. Plusz gondolkozom, hogy majd bejelentkezek egy másik kurzusra, ha ezt befejeztem – mert furcsa lenne, ha nem lenne valami és nem lenne semmi amit kijegyzeteljek 🙂 Szóval készüljetek, mert pár hét múlva nem csak sima elsősegélynyújtó leszek, hanem pluszban még mentális elsősegélynyújtó. Mert nem csak kívűl, de belül is lehetnek sebeink 🙂