A Halloween a kelta samhainra vezethető vissza, ami pedig erősen a halottakhoz kötődik (samhain a kelta naptár utolsó napja, a szó a nyár végét jelenti). A kelták és a gael nyelvet beszélő népek úgy hitték, hogy október 31-én a világ és a túlvilág közti határ elvékonyul, sőt megnyílik, a holtak és a természetfeletti lények átjöhetnek az emberek közé. A Halloween elnevezés valamikor a 16. században alakult ki. A mindenszentek előtti éjszakát az írek All Hallows Even (even = evening, Minden Szentek Estéje) néven illették, a skótok ezt egyszerűsítették Halloweenre.

A 19. században a Halloween ünnep párkeresési lehetőségeket kínált a fiatal nők számára. Ekkor vált népszerűvé az „almahalászat” játék, amikor egy vödör vízből kellett kéz helyett szájjal kihalászni az almákat. Egy alma egy férfit képviselt, és amikor a nők kihalásztak a szájukkal egy gyümölcsöt, akkor az azt képviselő férfit gondolták jövőbeli férjüknek. De persze ezt ugyanúgy facér férfiak is játszhatták, úgy, hogy az almák nőket képviselték.

Ezt követően a 19. században kezdett általánosságban elterjedni, hogy beöltözve kopogtattak gyerekek, családok egyaránt a környéken lakókhoz, hogy csokit, édességet kérjenek, annak érdekében, hogy a „halloweeni csínyt” ne kövessék el. Napjainkban pedig Amerikában nyilvános ünnepeket, partikat rendeznek ilyenkor. Utcákat, házakat is díszítenek, rengeteg pénzt elköltve a jelmezekre, és szinte annyit készülnek rá, mint egy karácsonyra vagy egy esküvőre.

A TÖKLÁMPÁS

A főleg angolszász országokban megtartott ünnep külsőségei is szinte mind pogány eredetűek, így a töklámpás is. A meggyújtott tüzek, máglyák samhain idején arra szolgáltak, hogy elijesszék a holtakat és ártó szellemeket. Később a tűz riasztó funkciójához segítő is társult: a fény utat mutat a meghalt családtagok, szerettek szellemeinek.

A tök egy jópofa ír monda révén kapcsolódik a fényhez. A monda főhőse egy részeges naplopó, Jack, aki átverte az ördögöt. A monda egyik változata szerint versenyre hívta fára mászásban, de amikor az ördög felmászott a fára, Jack keresztet karcolt a kéregbe, így az ördög nem tudott lejönni. A csíny miatt bosszúból az ördög nem engedte be Jacket a pokolba, amikor a férfi meghalt – és mivel életvitele miatt a mennyországba sem mehetett, lelke örök bolyongásra ítéltetett. Egy izzó széndarabot tett egy kivájt karalábéba (más források szerint marharépába), és Jack azóta is e lámpás fényénél keresi nyugvóhelyét. Jack nevét a lámpás amerikai elnevezése (jack-o’-lantern) is őrzi, a karalábéból pedig akkor lett az esztétikusabb tök, amikor ír bevándorlók a 19. század közepén Amerikában meghonosították a zöldséglámpás szokását.

Források: Index.hu; Kollektívmagazin.hu