Nem írtam már lassan egy hete, viszont feljártam.. Ehhez hozzátartozik az, hogy elegem lett és szombat este melóban összeomlottam, mert nem bírtam tovább és erre még rájött egy adag szorongási roham is. Főnök másnap lényegében ‘letámadott’ két másik munkatárs előtt, hogy miért mentem haza hamarabb és csakis az igazat mondhatom; miközben az én fejemben az járt, hogy egy normális főnök nem így tenné fel a kérdést és nem mások előtt, ha meghallja, ha valaki feldúlt és végül elsírja magát. De mindegy… behazudtam neki, hogy a fejhadiszálláson káosz van, mert nem érdemli meg, hogy egyáltalán tudja, hogy ez az egész kóceráj egy romhalmaz és a legtöbben úgy állnak a másikhoz, mint egy darab szarhoz.. (már bocsánat).

A fentiek alapján gondolhatjátok, hogy igyekszem rendbe tenni magam, de persze ahhoz főnöknek is rá kéne jönnie, hogy míg ő el van az irodában a könyveléssekkel, addig ránk sózza az x hosszúságú műszakokat és majd ujjal mutogat, hogy ez miért, az miért és össze-vissza szid és káromkodik mindenkire.

Ezek után belegondolva, hogy ugyan voltak rossz főnökeim, de soha nem aláztak volna meg valakit az egész csapat előtt, bármi is történt. Úgyhogy perpillanat titokban újra munkakeresésben vagyok, miközben igyekszem tanulni is, de persze nem egyszerű mindent is egyszerre egyensúlyban tartani, így néha kell a szünet is.

Hamarosan rendesen is visszatérek és már vannak terveim Spooktoberre is 🙂