Elég sokat gondolkoztam hogyan írjam meg az újabb mentális egészséges bejegyzésemet és még mindig nehéz egy picit…

Az elmúlt pár hétben elég sok minden felgyűlt és vasárnap estére olyan szinten kibuktam, hogy ahogy elkerültem pár percre a vendégek előtt, újra találkoztam a jó kis szorongós bőgéssel, amit annyira utáltam egy évvel ezelőtt és akkor még gyakoribb volt.

Elég sok volt a stressz és a nyomás, hiszen az egész csoportos beszélgetések minden reggel 7-8 között folyamatosan pittyogott, hogy menjen az újjal mutogatás meg a szitkozódás mindenkire is; és utána már napközben is. Egy idő után feladtam és lekapcsolta a telefonomat, mert szerintem az a legrosszabb, amikor a főnököd olyan szinten káromkodik az alkalmazottaira, hogy fordított esetben engem kirugnának ezért… Ez bármilyen helyen elfogadhatatlan. Plusz főnök folyamatosan ellentmond saját magának és én csak nézek, hogy akkor most mi van, mert semmi értelme. Vagy bármi van, ahelyett, hogy magával az alkalmazottal beszélne, bealázza mindenki előtt. Plusz nem igazán tapasztalja meg mi folyik odakint, hiszen ahogy valaki más a managementből bent van, ő eltűnik. Megértem, hogy főnöknek sok mindennel kell foglalkoznia, de ettől függetlenül lehetne egy-két nap, amikor kint lehetne, de persze akkor mindenkit stresszben tart, mert ő attól tiszta idegben van, hogy kint kell lennie elöl.

Van egy vendégünk, aki állandóan bejön totál korán, pedig 8 előtt nem nyitunk ki kinti vendégeknek, és olyan kupit hagy maga után, plusz hangos és idegesítő és bunkó is. Bemondtam a management csoportban, hogy ez nem normális pláne, hogy mindennap hamar jön és ha ezt említjük, akkor elkezd kiabálni. Főnök bemondta, hogy de hát akkor hamarabb el is megy… na igen, neki azért jó ez, mert nem ő foglalkozik vele..

Szóval ezek a dolgok mennek az elmúlt pár hétben és igyekszem lekapcsolni magam, ahogy esélyem van rá. 🙂