Hy darlings! \m/ ♥

Amy vagyok, a mysteriesofthenight.hu bloggere. Blogolással elég régóta foglalkozom, a legelső oldalamat 2006-ban nyitottam, de a hivatalos bloggerlétet 2010-től datálhatjuk, azóta kisebb szünetekkel, de aktív vagyok az online téren.

Mivel elég régóta vagyok online, nagyon sok mindent láttam, és elég sok minden tetszik annyira, hogy úgymond a mindennapjaim részévé vált. Gondolok itt arra, hogy 17 éve metalt hallgatok, sok könyvet olvastam, felépítettem egy egyéni világot, amiből könyvsorozatot tervezek. Mondanom se kell, hogy az ember lánya játszik, és biztos mindenki egyből arra gondol, hogyha lányként játszol, akkor bizony a Sims nem maradhatott ki az életemből. Igen, ez így van.

Sokszor mondják, hogy aki lányként babázott, akkor az most biztos Simsezik. Ez az esetek nagy részében így van, de ismerek olyat is, akik határozottan nem játsszák, sőt, kifejezetten nem kedvelik ezt a fajta játékműfajt. Ismerőseim között egyszer hoztam fel, nem kaptam róla kedves jelzőt, így nem szoktam emlegetni.

A játékokról iránti kezdő érdeklődésem mérföldköveiről már írtam egyszer, és persze, köztük volt a The Sims is, ami a 2000-es évek elején hatalmas sláger volt, és persze, én is játszottam vele, még ha annyira nagyon sok mindent nem is értettem belőle addig, amíg nem kezdtem el angolul tanulni.

A The Sims 2 már más volt, ahhoz volt magyarosítás is, és mindig jó volt építkezni benne. Akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy a történeteim karaktereit rakjam bele, úgyhogy ismert nevek hasonmásai szerepeltek benne, de aztán kikopott ez belőlem. Sokáig a Sims 3-at el se akartam fogadni, túl műanyag hatást keltettek, és a gépem sem volt olyan szuper hozzá. De végül az is magába szippantott, és kiemelt helyet foglalt a szívemben.

Elérkeztünk a Sims 4 korszakához. Nagyon-nagyon sokáig ellene voltam (olvass erről itt), mert nem tudott még annyit, mint ma, a grafikát sem szerettem, meg amíg nem volt a laptopom, ki se tudtam próbálni.

Aztán megtörtént. Még a Sims 3-ban csapódott az akkori karakteremhez egy NPC, Xavier Alvaro, aki annyira kinőtte magát, hogy külön spin-offot érdemelne, és érdekes mód, addig-addig mozgatta a fantáziámat, mi mindent csinálhatnék vele, hogy megjelent ötletekkel a sorok között is, szerves részét képezve a Vámpír Univerzum nevű regényvilágomnak is. Aztán, mikor már elegem lett a sok random generált simből, akiknek többnyire normális nevük se volt, akkor fogtam, és mindenkit megcsináltam, akik egy kicsit hozzátettek a regényeimhez, úgyhogy a Siménem szomszédai a karaktereim lettek. Ezerszer jobb azt nézni, hogy azzal a tudattal élek, hogy addig is élik a mindennapjaikat, amíg nem kerülnek sorra, és igen, jött már ötlet onnan, hogy láttam, két karakter mit művelt a Simsben.

Nem vallom magam profinak, nem vagyok építészmérnök, egyszerűen van egy elképzelésem, és szeretem megvalósítani. A mostani kreálmányomnak (olvass róla itt) még a Sims 3-ban született meg az alapja (erről olvass itt), ami itt szerepel, az már jelentősen átalakult, hiszen az egyik regényem, a Beyond Time-ban is ez a ház szerepel (rakéta meg távcső nélkül nyilván). Próbáltam ezt realisztikusra formálni, még akkor is, ha száznál is több vámpír lakik a szomszédomban. A napjaimat többnyire az írásos formája tölti ki, ritka az, amikor Simsben is megjelenik az elképzelésem, viszont van egy tervem, amiről már írtam a blogomon egyszer: szeretném a szerintem legfontosabb momentumokat megvalósítani Simsben, és egy fotóalbumba tenni, kronológiai sorrendben. Ennek az eleje már látható volt a blogon is (olvass róla itt) de számtalan olyan pillanat létezik, ami kristálytisztán él a fejemben, és tudom, hogy ki tudom szedni a fejemből. Erre a Sims pedig tökéletes.

Mondanám, hogy jó lenne olyan körben mozogni, ahol sok a Simses, és lehet velük beszélni erről. Követek néhány Simsest, akik nagyon jól építenek, de ahogy játszik, azt nem néztem sose. Egyetlen egy lányzót követtem végig, ahogy megcsinálta a 100 baba kihívást, de azóta csak olyanokat nézek, akik max. negyed órás történeteket forgatnak a Simsben. Vicces lenne, ha Xaviernek tényleg lenne egy rajongótábora, de ez csak gyermeteg álom.