Azt hiszem említettem, hogy csinálok egy havi összegzést, hogy érzem magam ahogy telik az év, tekintve, hogy mennyire nem fordítottam erre és magamra elég időt az elmúlt pár évben.

Ebben a hónapban eléggé hullámvasutas érzelmeim voltak. Március első felében eléggé jól ment minden, aztán elkezdtem csendes lenni. Csendességem ilyenkor azt jelenti, hogy annyi minden megy közbe a fejemben, hogy inkább kevesebbet beszélek, mert amugy nem bírnám tovább. Ehhez még hozzájött az is, hogy szülinapom előtt 2 nappal pont egy elég sűrű ebéd műszakot toltunk le egy helyettes managerrel, mikor egy elég tuskó vendég bejött ( ő volt már nálunk ezelőtt, ugyanolyan tuskó volt és akkor hozzámvágta a kártyáját fizetéskor), és egész végig ribancnak és kövér ribancnak hívott. Ezt jeleztem a helyettes managernek, hogy nem érzem jól magam úgy, hogy egész műszak alatt ez megy és zavar is – csak annyit kaptam, hogy ignoráljam. Ezzel a bácsika zöld utat kapott további bántalmazásra egészen addig a pontig, míg rágyujtott az épületben, a helyettes manager elvette tőle a cigit és a bácsi neki ment. Ekkor lett kidobva a bácsi. És ez megelőzhető lett volna, ha hallgattak volna rám és már akkor kitették volna. Mivel egész héten küzdöttem saját magammal, ez tette be azt a bizonyos kaput és hiába szóltam, hogy szeretnék kimenni 5 percre összeszedni magam, csak mosolyogtak és otthagytak, hogy szolgáljak ki még kitudja hány embert a bárban. Aztán vacsoráztatás előtt lementem felölteni a vizesüvegeket és olyan pánikkal sírtam el magam, ami pontosan egy éve nem történt meg… Mindenképp hálás vagyok az egyik törzsvendégünknek, aki meghallgatott és odafigyelt rám és a védelmébe vett azonnal; és mondta hogy minél hamarabb behozza Barrelt, a kutyáját, hogy megkapjam az extra szeretetet, amire szükségem van (persze a héten sok kutyaszeretetet kaptam random kutyáktól)… Azután mindenképp jól jött, hogy pár napig nem voltam bent és olyan varázslatosan telt a szülinapom.

De jelenleg még mindig igyekszem helyrehozni magam és emiatt még mindig bezárkózom és alig beszélek, csak ha nagyon muszáj. Ezalatt a 3 hónap alatt, mióta eljöttem Butlinsból, a mentális egészségem annyit fejlődött és ugyan még csak most léptem a gyógyulás útjára, természetesen nehéz. Mindenképp lesznek mélypontok, de ha a legtöbb esetben szinten tudom tartani, az szerintem mindenképp nyereség. 🙂

Ez lenne a márciusi mental health check és remélem sikerült ezután szinten tartanom, minimális mélypontokkal. 🙂