Tegnap egy évvel idősebb lettem és most kivételesen úgy terveztem, hogy az idei szülinapomat csak magamra fordítom. Januárban már le is foglaltam szabadságnak ezt a hétvégét és terveztem: London. Azon belül is színház és persze jobban pontosítva: Harry Potter. Nagy szerencsém volt, hogy pont volt egy előadás a szülinapomon.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. A múlthéten foglalnám le a vonatot: sztrájkot hírdetnek pont erre a hétvégére. Előtte és utána rendesen járnak a vonatok, de ezen a hétvégén: sztrájk. Végül sikerült megoldanom és 16.-a délután végezhettem 1 órával hamarabb és egyik munkatársam elvitt az ipswich-i vasútállomásra, mert úgyis útba esik nekik. Így sikeresen elértem Londonba. Aztán másnap már izgatottan keltem fel, hiszen szülinap plusz a színház is… délelőtt elindultam még vásárolgatni és 1-kor már sorban álltam a Palace Theater-nél a Harry Potter és az Elátkozott gyermek első felvonásához. Lehet kicsit furcsán fog hangzani, de ahogy elkezdődött elkezdtem könnyezni, mert megint 6 évesnek éreztem magam, mikor először elkezdtem olvasni a Bölcsek kövét. Az Elátkozott gyermek könyvet azt mondom felejtsétek el, az alapján megítélni a művet ostoba dolog (tudom ez kicsit így erős). Mindenképp kell hozzá a színészi játék. Aztán 2 és fél óra múlva jött egy nagyobb szünet (közben volt egy 20 perce szünet) és este 7-kor kezdődött a második felvonás.

Az én véleményem szerint zseniális volt. A színpad, a színészek, a jelenetváltások, a kellékek és hogy minden annyira simán ment, nem volt semmilyen gond. Imádtam, imádtam és imádtam. Szívem szerint visszapörgettem volna a napot, hogy újra elsőre megnézzem. Viszont az tuti biztos: hogy ha újra lehetőségem van rá, akkor foglalom is le a jegyet és megnézem újra. 🙂

Ma értem vissza és ugyan még mindig tart a vonatsztrájk, a tegnapi napom után semmi nem tudja elrontani a hangulatom. Még mindig bennem van az a kellemes érzés, hogy mennyire jól telt a szülinapom. 🙂