Tekintve, hogy én mindig is fázós voltam, így az angol minuszok számomra nagyon utálatos dolog.

Jelenleg mindannyian igyekszünk melegen maradni, ami magába foglalja a 6-7 rétegnyi ruházatot; nálam pedig mèg hozzájön, hogy az egyik konyhás melegít, ha éppen mindketten dolgozunk.

Viszont a szobàból nèzve szép és jó, bevackolva egy bögre kakaóval vagy teàval meg egy könyvvel. Ezen kívűl sosincs kedvünk elindulni dolgozni, de muszáj.

A hidegsokkhoz még hozzátartozik, hogy egyik nap megszólalt a tűzjelzőnk az étteremben és hihetetlen, hogy a vendégek mennyire nem működtek közre. Számukra a legfontosabb az volt, hogy a reggelijük az asztalon maradt és nem tudták befejezni, vagy hogy éppen most fizettek be reggelire és visszajöhetnek-e. Elèg gyorsan elvesztettem a türelmem és lassan már kiabáltam velük, hogy menjenek kifele, mert jelenleg nem a reggelijük a legfontosabb, hanem hogy épségben kijussanak, amíg a management azt nem mondja, hogy biztonsàgos visszamenni az èpületbe; ekkor jöttek azzal, hogy hideg van – tudom, de ettől függetlenül nem engedhetem vissza őket, amíg manager nem szól. Ehhez még hozzáadódik, hogy a team nagy része azt se tudta mit csinál és azonnal szaladtak a kabàtjukért és nem a gyülekezőhelyre mentek, hanem a parkolóba. Ami megnehezítette a leaderek és managerek munkájàt is.

A hónap végére szerintem verem majd a fejem a falba és remélhetőleg nem lesz több tűzriadónk vagy inkább a vendégek közreműködőbbek lesznek.