2015-ben kezdtem külföldi életem egy skóciai kisfaluban, 21 évesen. Iskolában tanult harmatgyenge angolom nem sokat ért az erős skót akcentus mellett, de lassan egyre magabiztosabb lettem.

Tyndrum nagyjából 2 órára található Glasgowtól és 1 óra vonatútra Obantól. A kisfalú leginkább a The Green Welly Stopról ismert, de van pár B&B szálló, illetve két kirándulós szálloda, amelyikben én is dolgoztam.

A munkám a hotelban az étteremben és a szobák takarításával merült ki leginkább. Mivel buszkirándulás volt az egész lényege, így elég őrült órákban kezdtünk és végeztünk és ez így elég kimerítő volt. Természetesen igyekeztünk egy kis életet is belevinni és a csapat sokszor összeült.

Mivel ez volt az első külföldi munkám és hiába voltam tisztában sok dologgal, mégis másabb élőben megtapasztalni. Egy kis időbe telt megszokni az akcentust és még inkább időbe telt hozzászokni az ételekhez is. A black pudding, ami nálunk inkább a véres hurkára hasonlít, még mindig gusztustalan, viszont ekkor kezdtem megszeretni a halat.

Első munkának a Royal hotel tökéletes volt és sok a munkatársakkal is nagyon hamar jóban lettünk.

Hozzátenném még azért, hogy elég nagy fába vágtam a fejszémet egy kirándulós hotellal egy számomra külföldi országban, még kb semmi angollal 21 évesen. Örültem, hogy makogtam valamit és megértettem, hogy mit válaszolnak. Az még extra arcon csapás volt, hogy így kellett megismerkednem a vendéglátással, ami azt jelentette, hogy mire belejöttem egy dologba, addigra még húsz dolgot hozzám vágtak. A sok rohanás és próbálj szocializálódni, a kettő teljesen ütötte egymást, hiszen ha kiakartunk kapcsolódni, de másnap hajnalban kezdtünk, akkor másfél órás alvással mentünk be fél 7-re és zombiként jöttünk ki fél 2-kor, hogy aludjunk egyet, mielőtt este 6-ra visszamennénk. Mindennek ellenére adott volt egy jó csapat és hiába rohantuk le a lábunkat minden egyes nap azzal a picike kis alvással, megtaláltuk a pozitív oldalát.